Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Gál István: Arany János és az angol irodalom
Angol olvasmányai Első angol könyve a Szentivánéji álom volt — németül. Valóban első angol könyve viszont a János király, melyből egy ponyvakiadást vásárolt a debreceni piacon. Petőfi ajándékozta meg Dickens Martin Chuzzlewit-jével. Ez kedvenc könyve is maradt. Szilágyi István ismertette meg Byronnal, de a teljes Byront, Burns-öt és Moore-t Tisza Domokos halála után a Tisza-családtól kapta meg. A skót népballadákkal, Percy gyűjteményével 1852-ben Ács Zsigmond hazatérésekor került közelebbi kapcsolatba. De ahogy ezek a könyvek szeszélyes véletlenek folytán kerültek hozzá, nem pedig saját kutakodása révén, egész fordítói munkássága is inkább a véletlennek köszönhető. Soha nem jutott hozzá angol próza, angol regény fordításához, bár ezt már 1848 előtt kérte Nagy Ignáctól. Túlzás tehát a 40-es években vagy akár az 50-es évek elején megismert angol Írók hatását nyomozni még a 70-es években is. A pozitivista filológia már-már a nevetséges belemagyarázás határáig ment az angol irodalom Aranyra gyakorolt hatásának vadászásában. Szabó Dezső gúnyolódása jut az ember eszébe, amikor az emberi élet alapvető tényeit, a társas érintkezés, a családi élet mindennapi elemeit a kutatás mint hatásokat próbálja megállapítani. Igaza van Voinovich Gézának, amikor a főként Elek Oszkár által túlzásba vitt hatásvadászatot kellő mértékére szállította le, kijelentve, hogy bizonyítékai nem meggyőzőek. Az eddigi eposzai és balladái csaknem minden sorára bebizonyított angol hatásokkal szemben döntő Shakespeare általános hatása. („Nagy vagy Uram a nagyokban és nagy a kicsinyekben” — idézte a Bibliát maga Arany Shakespeare-re.) Reális emberlátása, ahogy egy más magyar íróra megállapították, „tündéri realizmusa”, nem vitás, hogy Shakespeare-re vezethető vissza. („Néma való hát: annak égi mása Lesz, a mitől függ az ének varázsa”.) Tudjuk, a kortárs-irodalmat nagyon is jól ismerte. Itt pedig lényegesen ki kell bővíteni az eddig ismert adatokat. Az angol prózaírók közül Dickensen kívül Fieldinget, Bulwert, Thackeray-t, George Eliotot, az amerikaiak közül Washington lrving-t és E. A. Poe-t, az angol költők közül Byront, Moore-t, Burns-t, Ossziánt és az angol skót népballadákat már eddig is jól ismertnek vettük, de feltétlenül ismerte Matthew Arnoldot (akiről Arany László írt is); a Browningokat (Elizabeth Barrett Browningot maga parentálta el a Szépirodalmi Figyelőben) és Swinbur- ne-t is ismernie kellett, a történészek közül megvolt könyvtárában Carlyle és Macaulay, mint az Akadémia főtitkára ő értesítette Darwint, Lyellt és Millt beválasztásukról; egy érdekes lapsus linguaet pedig kéziratai között találtam: a paleontológus Richard Owen beválasztásakor a levelet Arany Robert Owenhez, az utópista szocialistához addresszálja, akiről nyilván többet tudott, ha mástól nem, lakótársa Tóth Lőrinc révén. Angol fordításai Arany első fennmaradt írása Byron-fordítása, a Görög dalnok búja. Moore-fordításának érzelmi jelentősége van. Shakespeare három teljes drámája és négy más drámájából (Rómeó és Júlia, Coriolanus, Macbeth és Cymbeline) jelentős részletek jelzik Shakespeare iránti kitartó érdeklődését. Ezek közül a magyar színpad nagy vesztesége a János király teljes elhanyagolása. Pedig éppen ezen a választásán tanulmányozhatnánk sokoldalú érdeklődését. A kutatás eddig úgy vélte, hogy János királyt pusztán azért választotta, mert ez volt az első angol nyelvű Shakespeare,amely kezébe került,és más nem volt kéznél. A véletlen játéka, hogy éppen ez a dráma kísérte el évtizedekig, és még a Szentivánéji álom — ahogy ő mondja — „irtózatosan nehéz” munkája közben is ennek fordításához menekült. A rímnélküliség nagy kedvére való volt itt, de feltűnő, hogy archaizmusok, sőt a félmúlt csaknem teljes hiánya mennyire maivá és mondhatóvá teszi ezt a fordítását. (Nem szerepel több félmúlt a drámában, mint Szekfű Magyar Történetében.) Vonzódásának ehhez a műhöz több oka is lehetett, próbáljunk párat találgatni: a magyar felvilágosodás korában köztudomású volt a magyar—angol alkotmányrokonság; a dráma főhőse éppen az a János király, aki a Magna Chartát kibocsátja; szerepel benne John Salisbury, a népfenség olyan nagy angol hirdetője, amilyen Kézai Simon a magyar történelemben; népi figurák is felvonulnak benne, szavaikat Arany szemmel láthatólag nagy élvezettel tolmácsolta; két olyan monólóg is akad a drámában,amelyből az egyik a korabeli magyar irodalmi állapotokról való véleményét fejezi ki, a másik pedig a pesti társadalmi élethez való viszonyát, erre vonatkozóan az Arany-családnak a Rozvány-családhoz intézett levelezéséből többet tudunk meg. A Szentivánéji álmot öt—hat évig fordította, nem a legnagyobb lelkesedéssel. Ez a dráma maga is rendkívül sokrétegű és nyelvileg túl sok anyagot görget. Amennyiben ez ellen hozható fel a legtöbb kifogás, egyetlen részletet óhajtok csak védelmül kiragadni: az egyre 3* 35
