Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - HORIZONT - Pomogáts Béla: A kolozsvári Utunk
POMOGÁTS BÉLA Horizont iA kolozsvári tatunk Egy hetilap születése 1944 karácsonyán — a brassói Népi Egység hasábjain — Szemlér Ferenc cikkét és kérdését olvashatta az erdélyi magyar közönség: „Mit csinálnak ma Erdélyben a magyar írók?”. Szemlér „enumeratióra” vállalkozott, azokat vette számba, akiket — legalábbis életükben és szabadságukban — megkímélt a háború, a fogság, az elhurcolás. A távollevők, az elpusztultak és elhurcoltak névsora bizony ott is terjedelmes és tragikus. Megsemmisítő táborban vagy munkaszolgálatban halt meg Karácsony Benő, Ligeti Ernő és Salamon Ernő, a katonaságnál hányódott Gaál Gábor és Asztalos István, román internálótáborban sínylődött Kacsó Sándor és Vita Zsigmond. A meg- maradottak és a hazatérők azonban megkezdték a munkát, sorra alakultak a demokratikus lapok, a romániai magyarság közéletének és művelődésének otthonai, műhelyei. A közélet legfőbb fóruma a Magyar Népi Szövetség lett, a romániai magyarság demokratikus szervezete. Vezetője Kurkó Gyárfás, a munkásból lett politikus, a kommunista párt egyik szervezője, aki néhány évvel később a koncepciós perek áldozatai közé került. A Népi Szövetség lapja az 1944. október 22-én alakult Népi Egység volt, a felszabadulás utáni első magyar újság, amely négyéves élete során jelentős munkát végzett, s amely ma is eleven emléket és hagyományt jelent. Mellette fejlődött a kolozsvári Világosság és a temesvári Szabad Szó; az elsőt Balogh Edgár és Nagy István szerkesztette, a második vezető publicistája Méliusz József volt. Csakhamar megalakult Kolozsvárott az első magyar könyvkiadó is: a Józsa Béla Athenaeum. Első könyvei közé Nagy István József Attila-emlékezése, Horváth István verseskötete, Toller Fecskekönyve és egy József Attila-antológia tartozott. Az irodalmi termést a napilapok közölték ekkor, az írókat a hírlapirodalom tartotta el. „Erdélyi napilapjainkat csaknem az írók írják teli” — írta Nagy István. Ám csakhamar igény ébredt egy irodalmi folyóirat vagy legalább hetilap iránt. A romániai magyar irodalom hagyományos folyóiratai megszűntek; a Korunkat a horthysta hatóságok tiltották be, az Erdélyi Helikont, a Pásztortüzet elsodorta a háború. így egyre sürgetőbbé vált egy új, demokratikus szellemű irodalmi folyóirat megalapítása. Nagy István már 1944 decemberében sürgette a Népi Egységben ezt a vállalkozást. 1945 tavaszán már-már megindult az új folyóirat. Kiadásának tervéről így tájékoztatott egy akkori sajtóközlemény: „A folyóirat — melynek szerkesztésével Szentimrei Jenőt bízták meg — a fél év alatt kialakult demokratikus szellemi életben elevenen érezhető hiányt pótol. Feladatát egyértelműen abban jelölték meg, hogy a szellem eszközeivel elősegítse a most érvényre jutó társadalmi erőktől munkált történelmi kibontakozás folyamatát. E terv azonban egyelőre beváltatlan maradt. Szemlér Ferenc 1945 telén ismét sikerről ad hírt: „nemsokára kiadási lehetőségek lesznek, irodalmi folyóirat indul”. Egy jó félévet azonban még továbbra is várniok kellett Erdély magyar íróinak, csak 1946 nyarán született meg az új irodalmi szemle: az Utunk. Előkészítését, szervezését Gaál Gábor írása: a Mit akarunk? vezette be. Ebben Gaál így határozta meg az induló lap jellegét: „olyan kéthetenként megjelenő nyolc 55
