Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - HORIZONT - Pomogáts Béla: A kolozsvári Utunk

újságoldal terjedelmű lapot bocsátunk a romániai magyar olvasó elé, amely a folyóiratnál könnyebb, de a napilapoknál elmélyítettebb modorban tartja számon és tisztázza romániai életünk, irodalmunk és művelődésünk kérdéseit.” Sokan a régi Korunkat szerették volna viszontlátni, Gaál programadó nyilatkozata azonban világossá tette, hogy először egy mozgékonyabb, népszerűbb és „népfrontosabb” orgánumra van szükség. Olyanra, amely egy táborba gyűjti a romániai magyar irodalom haladó szellemű tehetségeit, s amely meg tudja szervezni az olvasóközönséget, kapcsolatot tud teremteni az újjáalakult irodalom és az erdélyi magyar tömegek között.

Ez a lap Gaál Gábor irodalmi sajtója lett: az Utunk. Az Utunk első száma 1946. június 22-én jelent meg Kolozsvárott. Vezércikkét — G. G. monogrammal jelezve — Gaál Gábor írta. ,,A történelem szabadító ténye a művelődés új életformáit és új élet- tartalmait: a népi demokrácia életformáit és élettartalmait tette időszerűvé. Ezeknek az új életformáknak nálunk, bár eszményük tiszta és példájuk él, még kevéssé valósult meg a gyakorlata. Művelődésünk újjászervezésre, a régi romok és lomok kitakarítására vár. A népi demokrácia e formáinak építése sok helyt már folyik, parasztok és munkások állják, csak a mi munkánk maradna el?” — hangzik ennek a beköszöntőnek a kezdete.Az első lapon még Tompa László verse és Kacsó Sándor író és olvasó című cikke olvasható. Az irodalmi lap — először kéthetenkénti, majd 1951, január 26-tól heti megjelenésben — tehát megalakult. Azóta több mint 1100 szám jelent meg, az Utunk huszonhatodik évfolyamába lépett, a romániai magyar irodalom egyik szervezője és műhelye lett.

Évtizedek és eredmények

Az Utunk két és fél évtizedes működése során otthont adott a romániai magyar irodalom valamennyi írójának-költőjének, idősebbeknek és fiataloknak egyaránt. Marosi Péter emlékszik meg arról a lap legújabb, 1971-es Évkönyvében, hogy milyen ünnepléssel és örömmel fogadták az Utunk munkatársai és olvasói Szemlér, Méliusz, Horváth Imre verseit, Nagy István, Asztalos István, Sütő András prózai Írásait. Horváth Imre A sárga ház című versének megjelenését idézi fel többek között. Ez a vers a lap 12. számában olvasható. Horváth — az aforisztikus tömörségű versek nagyváradi költője — a tébolyról és a tébolydáról ír ebben a költeményében: arról az őrületről, amely háborúk, üldözések és népirtások formájában az egész emberiséget és az egész kultúrát fenyegeti: ,,Ha az őrült rémtette érdekel, ne jöjj ide, csak nézz az égre fel, az égre, hol ezernyi harci gép emlékeid ködéből ím kilép, hogy bombázzon a békés táj felett ... Itt nincs bolond, itt nincs csak pár beteg. Nem ölnek ők, föl mit se gyújtanak: kint, kint keresd a tébolyultakat!” — hangzott a költemény. „Olyan ez — teszi hozzá Marosi—, mintha tényleg a szerkesztő első »napiparancsára« válaszolva fogna hozzá a költő ahhoz a bizonyos lelki romeltakarításhoz; de megírhatta valaki A sárga házat — ezt a tébolyt idéző tiltakozást a fasizmus és az atomkorszak tébolyító valóságai ellen — bármilyen szerkesztői sugallatra is, ha az idő nem parancsolja éppen ezt a rettentő próféciát?”

És aztán jött a többi azóta híressé vált, antológiákban szereplő vers és novella, tanulmány és regény. Szemlér Ferenc, Méliusz József, Horváth István, Kiss Jenő, Nagy István, Asztalos István, Sütő András, Szabó Gyula írásai. A leszámolás és az újrakezdés dokumentumai. Az Utunk őszinte igyekezettel próbálta egységbe fogni a romániai magyar irodalom színeit, haladó irányzatait. Erre vallott az első szerkesztőbizottság összetétele is. Főszerkesztőként Gaál Gábor, a Korunk korábbi szerkesztője, a szocialista eszmék kipróbált harcosa irányította a lapot. Tanulmányai, kritikái határozták meg a lap szellemét, politikáját. De mindennél inkább meghatározta ezeket az a látha56