Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - HAZAI TÜKÖR - Kunszabó Ferenc: Sugallat vagy akarat?
és felelősséggel. Nem vállalta. „Mégegy- szer elölről!” — mondogatta akkoriban önmagának és másoknak is, bár jól tudta: az ember a múltját haláláig idegeiben hordja. — Rádióműszerész-tanulónak ment. Órabér: egy forint tíz fillér. Nem érdekelte a pénz. Felesége, kezdő pedagógus, keveset keresett, s nem ártott volna végre lakás, bútor után nézni. De ezt is félretolta. Tanszéki kísérletezései során mindig érezte, milyen hasznát venné, ha volna technikai, gyakorlati képzettsége. Fagypont fölé Megtanulta: tudni kell várni, és elutasítani a gyors jót, ha az csak féljónak látszik — viszont makacsul rátapadni a legvékonyabb fénysugárra is, ha a lélek érzi: pontosan ez az, amire szüksége van! Megszerezvén előbb a rádiómú'szerészi szakmunkásbizonyítványt, 1958. május 15-én ezért jött örömmel ide Bajára, az Urániába. Volt egy kis távcső, mellyel felhőmentes időben gimnazisták, ipari tanulók, általános iskolások és néha érdeklődő felnőttek szemlélhették a Hold torzonborz felületét; s volt egy kerek asztal, melyre le lehetett vetíteni az égbolt egy körszeletét. Mindez a helyi TIT kezelésében, egy kiszuperált tehénistálló falai között. Más nem volt. Még állás sem — nemhogy egész vagy fél, de negyed is alig .. . Ám a feleség tanított, és lakás volt, és csodálatos volt végigmenni Baja utcáin, a diákévek és a serdülőkor városának falai között! — Ekkor már tudta, hogy csillagász lesz? — Semmit sem tudtam. Ekkoriban lőtték föl az első mesterséges égitesteket, és a szputnyikokról szóló híreket habzsolva azt éreztem, hogy nekem indulnom kell. A „közelükbe” kell jutnom! — Minden hátravető, félreterelő balsiker ellenére is (vagy éppen azért) eddig folyton szilárd elhatározásokat, világos célokat regisztrálhattunk a múltjában. Most pedig azt mondta: „éreztem”. Jelenti ez azt, hogy mikor korábban határozottan cselekedett, döntött, akkor valamiképpen mindig részkérdésekről volt szó, mikor azonban élete nagyon fontos momentumához érkezett, akkor csupán a megérzés maradt megbízható, szinte a misztikum határán? — Ahogy most a két dolgot szembeállítja, helytállónak tűnik a megállapítás. De nem mernék rá esküdni. — Én sem. Ennek ellenére — pontosabban: éppen ezért — lépjünk tovább. Közismert Csontváry Kosztka esete: egészen mindennapi patikus volt, de egy- szercsak sugallatot hallott, teljesen tisztán, szép bariton hangon. S akkor elindult egy új úton. Éhezett, nyomorgott, nevetséges és szánandó volt — de korunk egyik legnagyobb festője lett . . . Vállalja a Csontváry-szerű sugallatot? — Még azt is! 4 Forrás 49
