Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - HAZAI TÜKÖR - Kunszabó Ferenc: Sugallat vagy akarat?

tős divat széles e hazában); kiválóan alszik — ha hozzájut. Ezerkilencszázharmincban született, és élete első évében annyi minden történt; egy sikertelen önállósodási kísérlet után apja a munkanélküliség elől akkor mene­kül ki Belgiumba, bányába, s pár hónap után viszi a családját is maga után. — III Márton alig szívta a szülőföld levegőjét, máris idegen ég alá került: vendégmunkás gyereke, idegenesen ejtett flamand, igazi pajtások nélkül az iskolában = ezekért volt mindig osztályelső?. .. Nincs tizen­egy éves, mikor felszedik a sátorfát. A német megszállók ugyanis annyira kisaj­tolják Belgiumot, hogy élelmiszer (külö­nösen vendégmunkások számára) alig ma­rad. Visszaköltöznek Vaskútra, a Baja mel­letti szülőfaluba. Az apa már beteges — a helybeli Volks­bund felajánlja: ösztöndíjat kap a gyerek a pécsi német gimnáziumba, ha a szülők belépnek tagnak. Mártont viszont a bajai ciszterekhez Íratják, ami egyrészt csak tandíjmentességgel jár, másrészt pedig elhatároló állásfoglalásnak számít: „Pisz­kos magyarok!” — ez a legkevesebb, amit sokaktól kaphatnak a faluban. És még örülhetnek is, ha ennyivel végképp meg­ússzák . . . — Évekkel később a főiskolán kaptam ennek egy furcsa szinonimáját — olyan volt a kor: Proletárszármazás voltam ugyan, de német rokonsággal; apám nem lépett be a Volksbundba, igaz, de a kapi­talista Nyugaton volt tíz évig; évfolyam­első voltam bár, de a ciszterekhez jártam. A tanársegédi állás mégis „besikerült” a főiskola fizika tanszékén. Minek köszön­hette? A képességeinek? Vagy annak, hogy a lemaradás bepótlása közben meg­kedvelte a matematikát és a fizikát? Az adott szituációban kevés lett volna. Ha­nem a tanszékvezető, Jeges Károly meg­szerette, mert jól együtt tudtak dolgozni tranzisztor-ügyben. „Akkor ez nagyon új volt. A világon az első félvezetőt ezerki- lencszáznegyvennyolcban állították elő.” Úgy érzi, Jeges Károlytól tanulta, hogy a makacs kitartás nagyon fontos 48 ugyan (neki ebből volt bőven), de mel­lette valami másra is képesnek kell lenni: rögtön lemondani az eredeti ötletről, vagy kellő módon (és időben!) módosí­tani azon, ha a kísérletek valami új irányba mutatnak. — Ezerkilencszázötvenhatban III Márton aspirantúrára jelentkezik, de .. Ötvenhat október végén kétszeri tit­kos szavazással őt választották meg a fő­iskolai munkástanács elnökévé. Ám — és szerinte ezt mindenképpen le kell írni — még így sem vállalta volna, ha maga is úgy nem érzi, valamit tenni kell, hogy a múlttal le lehessen számolni: a félévessel, félévtizedessel és félévezredessel egy­aránt. Leszámolni és továbblépni. Világo­san tudta, merre: a szocializmus útján. De hogy miképpen, azt azokban a napok­ban nem látta tisztán. Úgy érezte, várni kell. Majd tisztulni fog. — Ezért, hogy később a rendőrség még csak ki sem hall­gatja. A főiskola belső helyzetének ren­dezése viszont úgy kívánja, hogy ő men­jen. Kínáltak állást, többfélét is, íróasztallal

Next

/
Thumbnails
Contents