Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Mak Dizdar: Olajfa (vers)
MÁK DIZDAR OLAJFA Nem kell megvetni a vérnek e kínos jegyzőkönyveit Nemcsak egy nap homályáról s egy éj gyámoltalanságáról vallanak Nemcsak a bírák igazságtalanságát kínálják A Kegyetlenség apró borzalmai telítik őket Olyannyira aprók, hogy mindjárt föl se fedjük Oly nagyok hogy soha meg ne ismételjük őket s hogy e nagy akarásban tengerrel borogassuk a mellünk az ég vizével mossuk már fáradt szemünket E gyöngeség az örök törvények palástjába göngyölődött S a mulatságoson nem elég mulatnunk E cikkelyek s okoskodások nem azok ugyan melyektől eláll a lélegzet a csillagok tüdejében de nem is valami kis szatócs egyszerű számadásai A tisztviselői múlandóságról most minek is beszéljünk ha már örök csapás az ostobaság Két tenyerem közé dobtam hát ezt az átkozott fejet s ez volt az egyetlen amit akkor tehettem A bűnözők s pórázon vezetett kutyáik láttam a rácson keresztül belélegezték az elrabolt fasorok levegőjét Most hogy sokkal mérgezőbb esők is tovább osontak s századok járták meg a félelem gyökerét el kell-e égetnünk ezt az iratcsomót Igaz hogy bogáncs Mégis olyan bogáncs mely jó tananyag lehet növénytan órán e kerti olajfa hűvösében ahol a római légió katonája pihent meg miközben menekült a kék szemű remény elől s ahol egy idegen nyelv vitézei osztogatták az igazságot ahol ez ellen az igazság ellen fordultak gereblyével kardnak a mezei jobbágyok s ahol kiszenvedett a kemény anyaföld a mélységes tenger a sebesült partizán abban a percben hogy a feketeingesek nem pergették már a dobjaikat Elmúlt hát az első nagy háború Elmúlt és elmúltak s már a jövendő vette kezdetét Minden gonoszságot és sörétet és rózsát és vihogást be kell venni olvasókönyvei n kbe hogy tudjuk nemcsak nekünk nyíltak a rózsák valamint hogy az arccsontjainkba fúródó sörétek sem tudtak megölni minket
