Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - Augusztin Buzura: Figyelem sötétedik . .. (novella)

bad félnem. Valami rendkívüli már nem történhetett velem. Még ha egy tragédia szemtanúja lennék is, egy erőszakos, rendkívül erőszakos halál szemtanúja stb., az rögtön a bennem tomboló halálérzet alárendeltjévé válna. Még ha ostorral vernének, kínoznának is, a fájdalom itt is egy másik, állandó jellegű fájdalmat egészítene ki, mint ahogy ez a csepp kis félelem, melyet most a szobában érzek, sem egyéb állandó jellegű félelmem kifejezőjénél, annak banális konkretizálása. Itthon leszakadnak rólam a szorító kapcsok, csonkaságaim hirtelen felfokozódva jelennek meg, magamnak vallók, csak azért, hogy helyrehozzam az apró dolgokat, jelentéktelen hiányosságaimat, hogy azonnal még csúnyábban belegabalyodjam . . . Másfelől pedig szüntelenül a belső rendteremtés szükségességének a gondolata gyötör, egy olyan program szükségessége, melyet lépésről lépésre meg kell tartanom. De mit jelent a rend? S mi értelme lenne elhatározni valamit, amikor szinte semmi sem tőlem függ? — kérdezem mindig, amikor meg akarok szabadulni a rémülettől, vagy legalább halasztani akarom azt.

Behunytam a szemem, s figyelmesen koncentrálva vártam, hogy egy hangot halljak, legalább azt a dohányzástól rekedt hangot, mely megzavarja az álmomat. De semmi sem hallatszott. Csak a víztől átjárt szél verte ostobán az ablakpárkányt, verte tombolva a háztetőt.

(Romania literara, 1970. ápr. 9.)

Kántor Erzsébet fordítása

14