Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - Fábry Zoltán: Tegnapi jegyzetek
FÁBRY ZOLTÁN Tegnapi jegyzetek A csehszlovákiai népfront-lapban — a Magyar Nap-ban, Fábry Zoltánnak volt egy állandó rovata: „Mai jegyzetek”, melyről annak idején azt mondták: az antifasizmus pergőtüze. Hétről hétre 1936-tól 1938-ig, amikor a lap megszűnt, itt ötvöződött az, amit Fábry később „az antifasizmus műfajának” nevezett el. Mutatóba, ime, néhány jegyzet: OTTO KROPP kinek neve nem téveszthető össze Kruppal, egyszerű munkás volt, kommunista, a német illegális mozgalom egyik láncszeme. Elfogták, lecsukták, halálra ítélték,kivégezték. De ezekről a dolgokról csak kivégzése napján értesülhetett a közvélemény. Az embersüllyesztő régi titkos „Feme” most az állami igazságszolgáltatás területén tevékenykedik ugyancsak áldásosán. Kropp emlékének a PMH is szentel néhány sort: „Kedden reggel a német fővárosban kivégezték a 29 éves, Kölnből származó Kropp Ottót, akit január 15-én kommunista üzelmei miatt halálra ítéltek. Kropp illegális kommunista sejteket akart szervezni, de a munkások feljelentették”. Derék munkások! Kivetik magukból a konkolyt! Derék munkások: többé, íme, nem ülnek fel a maszlagnak! Aki idegen métely közéjük furakodik, azt karon ragadják és a rendőrségre cipelik. Derék munkások, akik tudják kötelességüket a Führerrel szemben és sietnek a fasizmus nagy erényét gyakorolni: árulkodnak! Derék munkások és derék PMH, aki mindezt ilyen szépen kifundálta! A szerkesztőség asztalánál újra realizálódott egy vágyálom: Hitler íme milyen nagyszerűen immunizálta a munkásságot! Az illegális betyárt most már maguk a munkások szállítják a „népbíróságra”. Micsoda álom, micsoda gyönyörűség! Most már érdemes élni, most már lehet szocializmusról beszélni. A kísértetből, mely valamikor keresztül-kasul járta Európát, íme kezes bárány lett: áruló! Az előlegezett vágyálom azonban árulkodó szimptoma. Ha már ott tartunk, hogy a munkások jelentik fel a Kroppokat, akkor a fasizmus már elérte „szociális” célját: a munkásság erkölcsi lezüllesztését. Kapitalizmust csak gerincnélküli tömeg hizlal, íme a példa: munkások Júdás-tette. Elvégeztetett? Elvégeztetett, mint vágyálom, melyből azonban épp a munkások ébersége folytán sohasem lesz valóság. A német munkások ébersége folytán sohasem lesz valóság. A német munkások Kropp nevét sose fogják elfelejteni, mert aki a halálveszély tudatában is vétót tud mondani az ő érdekükben, az az ő vétójuk halhatatlanságát élesztette. Ez a fogoly akkor az ő veszteségük, ha pedig hulla, akkor az ő halottjuk. Még nem tartunk ott, hogy a munkások közössége Kroppokat szolgáltasson ki a „népbíróságnak”. Ha megtették volna, ha ez nép-tett lett volna, mely nép-ítéletet von maga után, akkor a „népbíróság” nem rejtett zugokban ülésezett volna és a januári ítéletet napfényre hozták volna. Ahol a „munkások” által feljelentett kommunistát ennyire titokban, ennyire fene-módra kell elítélni és kivégeztetni, ott a „nép”-fogalom úgy fedi a népet, mint a „népbíróság” az igazságot. Munkások jelentették fel Kroppot? Vajon Jézust a tanítványok jelentették fel? Ha a Kropp-esetben volt is Júdás, egy nyomravezető, ki merne itt általánosítani? Ki merné állítani például, hogy Jézust a tanítványok árulták el? A PMH — mohóságában — mégis megkockáztat ilyen Júdás-általánosítást. De minden hiába. A tanítványokat ajúdás-tett 30
