Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Buda Ferenc: Mordvin népköltészet
Falu vénei elhívtak, tanácsba téged szólítnak, ih jjoh oho vaj vajoh!” — „Aj, te hét fiat neveltél, házadba hét menyet hoztál, ih jjoh oho vaj vajoh! Ám csak egy leányt neveltél, aj, egy szem kislányt tápláltál, ih jjoh oho vaj vajoh! Kincsedet Kazány elkéri, egyetlen lányod kell néki, ih jjoh oho vaj vajoh! Hét jó testvér húgocskája, hét menyednek ángyocskája, ih jjoh oho vaj vajoh!” Két kezét, aj, összecsapta, tördelte tíz ujját Vaszjatja, ih jjoh oho vaj vajoh! Ezt felelte a tanácsnak, így válaszolt a véneknek, ih jjoh oho vaj vajoh! — „Aj, van egy vörös kakasom, azt a kakast én odaadom, ih jjoh oho vaj vajoh! Aj, van egy fehér bárányom, vigyétek azt el, nem bánom, ih jjoh oho vaj vajoh!” Építik újólag Kazányt, emelik Jaik várfalát, ih jjoh oho vaj vajoh! Aj, építik — összeomlik, rakják, rakják — csak leromlik, ih jjoh oho vaj vajoh! „Hajadon lány — de szép legyen, fiatal szűz kell énnekem!” Ih jjoh oho vaj vajoh! Fordul az öreg, megy haza, házába megtér Vaszjatja, ih jjoh oho vaj vajoh! Marjusa lánya nyit kaput, örvendve ím elébe fut, ih jjoh oho vaj vajoh! — „Aj, kedves apám, megjöttél, táplálóm, hazaérkeztél! Ih jjoh oho vaj vajoh! Micsoda jó hír jön veled? Mivel vidítasz engemet? Ih jjoh oho vaj vajoh!” — „Aj, Marjusa, én gyermekem, Marjusa lányom, jaj nekem! Ih jjoh oho vaj vajoh! Nem örömhírt, de gyászosat, hoztam hírt, aj, halálosat, ih jjoh oho vaj vajoh! Téged kér Kazány városa, követel Jaik várfala, ih jjoh oho vaj vajoh!” — „Aj, apám, édes táplálóm, holtomig híven ellátóm, ih jjoh oho vaj vajoh! Élőfa koporsót készíttess, selyemből szemfedőt vetess, ih jjoh oho vaj vajoh! Fektess le abba engemet, takard bele a testemet, ih jjoh oho vaj vajoh! Aj, úgy adj engem Kazánynak, így áldozz Jaik várának, ih jjoh oho vaj vajoh!” Ácsolnak élőfa koporsót, aj, vesznek selyem szemfedőt, ih jjoh oho vaj vajoh! Adják Marjusát Kazánynak, áldozzák Jaik várának, ih jjoh oho vaj vajoh! Építik újólag Kazányt, emelik Jaik várfalát, ih jjoh oho vaj vajoh! Építik — egyre magasabb, rakják, rakják — és megmarad! Ih jjoh oho vaj vajoh! Buda Ferenc fordításai 5
