Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Buda Ferenc: Mordvin népköltészet
BUDA FERENC dAopdvin népköltészet Mordvin nyelvrokonaink a Szovjetunióban, az Oka és a Bjelaja folyók közötti óriási területen élnek. Nálunk bizonyára kevesen tudnak róla, hogy egy és negyedmilliós lélekszámúkkal a finnugor nyelvcsalád népei közt a harmadik helyet foglalják el. Történelmük folyamán mégsem szervezkedhettek önálló nemzetté, mivel területi széttagoltságuk, idegen nyelvű — orosz, tatár, baskír — népek közé való beékeltségük ezt nem tette lehetővé. A soknemzetiségű, hatalmas országon belüli viszonylagos önállóságukat — hosszas előkészület után — 1934-ben nyerték el, amikor megalakult a Mordvin Autonóm Szocialista Szovjet Köztársaság. Magukat nem mordvinnak, hanem az egymástól jelentős mértékben különböző két nagy nyelvjárásuk nevével moksá-nek és erza-nék nevezik.Századok óta foglalkoznak földműveléssel,állattenyészttéssel háziiparral. A második világháborút megelőzően pedig megindult a gyáripar fejlődése is náluk. Első mordvin nyelvű irodalmi termékeik a múlt század második felében jelentek meg. Jelenleg állami egyetemmel, tudományos intézettel rendelkeznek, s fővárosukban, a 70 000 lakosú Szaranszkban önálló könyvkiadó működik. Harmincnál több újságot, három irodalmi-művészeti folyóiratot adnak ki. Rádióállomásuk moksa, erzä és orosz nyelven sugároz műsort. Számos kiváló író, költő, művész és tudós került ki közülük. Gazdag népköltészetük összegyűjtésével eddig főleg külföldi kutatók foglalkoztak. Ma már maguk a mordvinok is figyelmet fordítanak erre. Műfordításaim a néhány hónap múlva megjelenő, finnugor népek költészetéből válogatott vers- gyűjtemény leendő darabjai. SZÉP DARJUNESZ Aj, szép Darjunesz — mint egy kisasszony, úgy jár Darjunesz — kész bojárasszony. Jár-kél Darjunesz város piacán, város piacán, bazársor hosszán, négy végből varrott bársonyruhában, bársonyruhában, hímes kötényben. Feszül a lábán fehér harisnya, fehér harisnya, körömcipellő. Szappan se kell neki — fehér az arca, kenőcs se kell neki — fénylik cipője. Sétál Darjunesz város piacán, város piacán, bazársor hosszán. Setteng nyomában egy rút legény, haj, egy rút legény — még ránézni sem jó. — „Ej, rút legény, te mit jársz utánam? Én úgyse megyek nőül tehozzád! Ha mégis nőül megyek tehozzád, kézenfogva csak nem járok véled! Ha kézenfogva járnék is véled, görbe szánodra én föl nem ülök! Görbe szánodra ha föl is ülök, házad küszöbét által nem lépem! Házad küszöbét ha át is lépem, istened előtt fejet nem hajtok! Istened előtt ha fejet is hajtok, nem ülök le az asztalod mellé! Ha le ülök asztalod mellé, templomba téged be nem kísérlek! Templomba téged ha be is kísérlek, nem esküszöm meg oltárnál véled! Ha megesküdnék mégiscsak véled, pap előtt téged meg nem csókollak! Ne adj isten, ha meg is csókollak, templomból téged ki nem kísérlek! Templomból téged ha ki is kísérlek, görbe szánodra én föl nem ülök! Görbe szánodra ha föl is ülök, portádra többé nem teszem lábam! Ha be is tenném portádra lábam, bizony hogy akkor se bontom meg ágyad! Netán ha mégis megbontom ágyad, ne várd te azt, hogy melléd lefekszem! Még ha az ágyban melléd is fekszem, feléd nem fogok fordulni arccal! Ám ha feléd is fordulok arccal, tudd meg, én téged meg nem ölellek!” 3
