Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - SZEMLE - Rácz-Székely Győző: Rózsa Endre: Kavicsszüret - Somogyi György: Sásdi Sándor: A sárga bohóc
Kapor Bálint életét végigkísériietjük a háborútól kezdve a felszabadulás és az átalakulás keservesen nehéz éveiben, az ötvenes évek olyan sokat emlegetett rettegésein keresztül az ellenforradalom zűrzavarán át szinte napjainkig. Kapor Bálint mindezekben csupán létezik, elfoglalva saját magával, jajával. Ide-oda vándorol, mintha bujkálna önmaga felelőssége elől, mintha félne a vállalástól, miközben egész nemzedékének tulajdonított bűnöket cipel vállain és készül megváltani. Mindig készül. Valami megfogant benne, valami nyugtalanítja, újra és újra előhozakodik, de minduntalan visszaszorítja, elcsitítja magában, mintha annak feltörése, a felismerés lehetősége ijesztené. Kapor Bálint egy azok közül, akik igyekvésük- ben sem tudtak közel férkőzni a körülöttük zajló igazsághoz, vagy ellenállni az igazságtalanságnak, ezért életű k végéig adósok maradtak önmaguknak. Kárász József regénye egy ember vagy talán egy nemzedék egy részének hatalmas sóhaja. Kicsit sajnálkozás, kicsit önmentegetőzés, de mindenképpen szembenézés a valósággal, a megtisztulás örömében. OCSOVSZKY LÁSZLÓ fíózsa Endre: Kavicsszüret A fiatal költő, aki az „Elérhetetlen föid”-ben hívta fel a figyelmet magára verseivel, most önálló kötettel lép a nyilvánosság elé. Azonnal felmerül az első kérdés, hogy mi újat hozhat az a Rózsa Endre, aki a „kilencekkel” hangulatilag- tematikailag olyannyira egybeforrva erős válogatással rukkolt elő. Ha a kötetet nézzük, nem sok újdonságot találunk: tematikában-for- mában egyaránt. Legfeljebb kiteljesedést látunk, eddig megírt versei összességét. A könyvet nézve igazolódhat néhány régebbi megállapítás. Az, hogy költészetében a múlttal történő kíméletlen leszámolás mellé — „építhetek-e elfogulatlan múltat | lakatlan mítoszt, mely mindenkié” — szervesen építkezik a modern emberben termő jelen „magtalan világával” való szemlélődésnél, indulatos-illúziótlan keménységgel számol el „evilágbéli hányattatásaival.” Ugyanezzel az indulattal dobja el magától származását, őseit, mint vallja: „sem osztályomtól, sem önmagámtól nem voltam soha elragadtatva”. A háború és a nélkülözésekkel terhes gyermekkor, „Pécs külvárosainak” fojtogató szürkeségének hatására ez a József Attila-i hetykeségű „konok sehonnai” a „fölgyújtott gyermekkor” töviseivel szívében fordul a jelen felé. így lehet, hogy a helyét nem találó ifjúság dühe, a cselekvésre vágyó fiatalság falakba ütköző tettrekészsége új indulatot vált ki belőle. A beilleszkedés nehézsége, az elhelyezkedés gondja, mellette a világ teljes feltérképezéséért folytatott küzdelem, azonban mind a tisztázódó szemlélet felé feszíti költészetét. A kívülrekedtség érzése miatt a kötet alapélményének a magányosság tűnik. Mégsem kevés elemből épült ez a líra, hiszen soha nem hitetlen, nem lemondó. Dacos hitét a.z egyetemes fenyegetettség, s az egyéni lét elpusztíthatóságának lehetőségei váltják ki, s a józan-illúziótlan ember szemével látva hirdeti, hogy az „egyre védtelenebb” ember „világnak szegülő ösztöneivel” soha nem adhatja fel „minden álmát”. Rózsa verseinek zaklatottságát, túlfeszítettsé- gét az okozza, hogy a költészet határainak kitágításával akarja ábrázolni a kitágult valóságot, ami viszont olykor keresetten újszerűvé teszi. Kötetének emiatt nincs belső zártsága, s mert rendszerező elve alkalomszerű. Mégis ott vibrál minden sorában vajúdó valóságunk igazi átélése. RÁCZ-SZÉKELY GYŐZŐ Sásdi Sándor: A sárga bohóc Sásdi új regényét a tanulságos, ám mindenképpen az érdekes, hatásos művek közül valónak érzem. Végig meg tudta tartani az olvasói figyelmet, érdeklődést. Lebilincselő, ahogy vezeti hőseit a különböző buktatók között, ahogy közben felfedi életük egyre több, olykor egymásnak ellentmondó mozzanatát, ahogy eljuttatja őket az emberibb, a humánusabb tettig, a romantikus kalandnak indult (szülői ház elhagyása, autólopás), de tragikussá vált cselekedettel (gázolás) való szembenézésig. Olvasmányos mű. A felelevenített mozzanatok csak helyenként teszik bonyolultabbá a cselekményt a kelleténél jobban, inkább a belső motivációt segítik. A hősök énjének újabb és újabb vonásait tárják fel, így oldva a belső monológok egyhangúságát. Ezt az oldottságot segítik az igen kifejező dialógok, általában a tömör mondatok. Sásdi eddigi műveiben is törekedett a tömör mondatalkotásra, amit helyenként különböző kiszólások színeznek. Kisiklott élet a két 18 éves fiúé. Hol történt a hibás „váltóállítás” — ezt nyomozza Sásdi, amikor a két család életét kezdi vizsgálni különböző aspektusokból: a gyerekek, a szülők, a házastársak, a nagyszülők prizmáján át. Különbözők az életsorsok, és: az egyik család munkáscsalád, a másik falusi-városi értelmiségi. Mégis az életcé 95
