Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - SZEMLE - Takács József: Mándy Iván: Előadók, társszerzők
meghatározó valamiképpen az eltérő szokások ellenére is a nyárspolgári mentalitás. S ezen belül az úrhatnám, sznob magatartásnak, az önzésnek (Ida és az orvos), a másokkal való nemtörődömségnek (Bódi) van alapvető szerepe. A két fiatal ez ellen lázad, először csak furcsa, zavaros tervekkel, ábrándokkal, később tettel is, de lényegében ugyancsak értelmetlenül, ostobán. A félre sikerült életek, kúsza emberi sorsok, szinte mindenkor vonzó írói és olvasói élményanyag. S ezt — éppen az életből származó bőséges információk révén — nemcsak az „alantasabb” olvasói ízlés, a valahol feleúton megrekedt szellemiség táplálja, hanem egyéb okok is. Mint például az aktualitás, a frissesség érzete, ami A sárga bohóc c. regény témáját is jellemzi. Égető kérdést vet fel: a fiatalok beilleszkedéseinek lehetőségeit társadalmunkba. Ennek persze megvannak a maga közhelyszerű igazságai is, s e veszélyes buktatókat a helyenkénti közhelyszerűséget Sásdi sem tudta kikerülni. SOMOGYI GYÖRGY Mándy Iván: Előadók, társszerzők Biológiatanárok kedvelt agytornája: mi mindent lehet eltávolítani az emberi testből úgy, hogy a maradék még élő organizmus legyen. Be tudják bizonyítani, hogy a végtagok amputálása, az érzékszervek kioperálása, a páros belsőrészek felének, a csontok egy részének eltávolítása stb. után a szervezet még életképes marad. Persze a szellemi organizmus más törvényeknek engedelmeskedik: életét, épségét csak akkor őrzi meg — mint Mándy esetében —, ha semmi sem távolítódik el belőle. Az operációs játék ezért lesz, végig a novellafűzérben, külső történet, az a közeg, amelyben a szereplők mozognak. A novellák világában a szereplők szellemi épségének megőrzése a külső történéshez való kapcsolódás, az e világban való állandó jelenlét révén látszik biztosítottnak. Ezért van, hogy Biller és a többiek belekapaszkodnak minden valóságmozzanatba; az őket körülvevő világ nem képvisel értelmes egészet, így hát a fragmentumok átélése az egyetlen lehetőség az emberi teljesség megmentésére. Ebben a világban a valóságszeletecskék új egészet alkotnak, átszerveződik az események, mozdulatok, szavak értékrendje. így válik hősi cselekedetté az Előadó eltűnik-ben Biller megörökítése: „De a neve ottmaradt egy falon a Soroksári úton. Nem tudni, ki írta fel. Talán valamelyik barátja, Kürti vagy Ambrus. Akárki volt is, sebtiben írta. Éppen csak megállt egy pillanatra, hogy krétával odafirkálja. — Itt járt Biller , , ,” Az abszurd és a köznapi értelmezhetőség között vibráló jelenetek, helyzetek teremtik meg a könyv hallatlan feszültségét, azt a feszültséget, amely az abszurd külvilág és az ép elme között alakul ki. A novellák egyetlen gyengébbike éppen azért veszít feszültségéből, mert erővonalait nem sajátmagán belül alakítja ki. Az Éjszaka az üdülőben ... szituációjának átérzése külső elemeket feltételez, korismeretet. Pedig Mándy könyvének egyik legnagyobb erénye, hogy nem a történetekből kilógó pletykákra, olcsó, megindító poénokra alapozza hatását, hanem öntörvényű világot épít Ebben az öntörvényű erőtérben történetre történetre, de a novellafűzér egészében is megfigyelhető a külvilág redukálódása. Az előadók gazdagabb, mozgalmasabb világával szemben áll a társszerzők passzívabb, majd a Tépett füzetlapok létminimumra csökkentett jelenetezése. Ezzel a folyamattal egyetlen állandó tényező áll szemben: a szereplők új és új helyzeteket vállaló ereje. Ha a könyv nem irodalmi, morális értékeit keressük, éppen ebben a feladatvállalásban találhatjuk meg. Mándy novelláskötete, homogén világával, átütő erejű egyéni lírai hangjával, az újabb magyar irodalom legjobb alkotásai közé tartozik. TAKÁCS JÓZSEF 96
