Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - HORIZONT - Henkey Gyula: Bulgáriai tatárok között

szolgálását is vállalniok kell. Reggel is ők kelnek fel korábban, mosnak, vasalnak, ételt készítenek, így nyári időszakban 4—5 órát pihennek, ezt is csak elméletileg, mert a környékbeliek a tatár férfiakat a szerelem „atlétáinak” tartják.

A sok munka és kevés pihenés ellenére a tatár asszonyok elégedettek sorsukkal, férjükhöz hűségesek, szelídek, türelmesek, más férfiak számára viszont megközelíthetetlenek. Hagyomány, hogy a tatár nőnek tisztának kell maradnia a házasságig. A tatár lány tisztasága ellen vétő férfit megvetik. Általában a férfiakra is a hűség a jellemző, de ők már csábításnak vannak kitéve, mert a környéken lakó többi nemzetiség tagjai a szerelmi élet terén általában lényegesen engedékenyebbek, ezen felül a tatár férfiak többsége jó megjelenésűnek számít. Erről azonban a tatárok nem nyilatkoznak, mert hálószoba- titkokról nem illik beszélni. Hódításaikkal a férfiak nem dicsekednek, féltékenységi jelenetről sem hallottam. Mindenesetre a tatár asszony odaadása példás, férjéhez annak hosszan tartó betegsége esetén is hűséges. A tatár nőket a környéken csinosnak tartják. A török férfiak jelentős része szeretne tatár lányt feleségül venni, de ilyen házasságra a legritkább esetben kerül sor. A tatár nők egyrészt esztétikai okokból ragaszkodnak a tatár férfiakhoz (nekik is a tatár típus tetszik), ezen felül annak is szerepe lehet, hogy a tatár családban a mohamedán hagyományok türelmesebb értelmezése folytán a nők helyzete kedvezőbb, mint a törököknél. Valamivel gyakoribb tatár férfi és török nő házassága, főleg azokban a községekben, ahol csak 10—40 tatár család él, a törökök száma viszont lényegesen több. Egy napig vendége voltam olyan tatár családnak, ahol a menyecske török származású volt. A házigazda felesége jelenlétében említette, neki is a tatár nők tetszettek, azért kellett török nőt elvennie, mert nem volt a faluban hozzá illő korú tatár lány. Meglepetéssel láttam, hogy a menyecske ezt mosolyogva hallgatta, és továbbra is olyan igyekezettel szolgált ki bennünket, hogy futva járt ki ételért, italért, leste minden kívánságunkat. Egy másik tatár családnál csak fél órát időztem, de a török származású fiatalasszony leikos sürgés-forgása szintén szembetűnő volt. Azt is észre kellett azonban vennem, hogy a tatár férfiak a csinosabb török nők közül választottak feleséget. Bizonyára figyelembe vehették az arcvonások erősen eltérő voltát is, mert a törökök között gyakori barnás bőrű, sasorrú, vékony testalkatú, a tatárok átlagánál alacsonyabb, előázsiai típusú nőket nem vették el.

Bár a tatároknál a nők helyzete a múltban sem volt annyira alárendelt, mint a többi mohamedán vallású népnél, az utóbbi években további, fokozatos közeledés észlelhető a női egyenjogúság felé. A nőknek a családot érintő fontos kérdésekben tanácskozási joguk van, a háztartás és gyereknevelés feladatait pedig önállóan intézik. Kimagasló eredményként említhetem, hogy az egyik családnál a feleség is a férfiak asztalánál vacsorázott, igaz ugyan, hogy rajtunk, magyarokon kívül, csak a férje volt jelen. E téren rövidesen jelentős, további fejlődésre lehet számítani, mert a húsz év körüliek társaságában jelét se láttam annak, hogy a lányok ne tartanák magukat egyenrangúnak a fiúkkal.

A mohamedán szabályokat és formaságokat még többé-kevésbé megtartják, de a vallásos hitélet nyomaival már szinte alig találkoztam. Vetovóban a férfiak esténként a tatár dzsámi előtt kártyáztak, beszélgettek, de imádkozni tatár férfit se az előírt időben, se máskor nem láttam. Szlivopoljében ellátogattunk a tatár dzsámiba. Tízen voltak jelen a korán olvasásakor, két hatvan éven felüli tatár és nyolc török. Az egyetlen középkorú, egy negyven év körüli török említette, ő az egyetlen a faluban a fiatalabbak közül, aki rendszeresen jár a dzsámiba. A nők hitéletét nehezebb megismerni, mert ők nem járhatnak a dzsámiba. Egyik este tatár nők húsz főnyi csoportjával találkoztam. Fiatal tatár kísérőm említette, hogy ájtatosságra mennek. Néhány nappal később, tizenkét éves kislány, Kadrije kíséretében házról házra járva, egyik legműveltebb tatár barátom házában idős nagynénjét a konyhában imakönyvvel a kezében, énekelve találtuk. A hatvan éven felüli asszony — bár ájtatosságában megzavartuk — kedvesen fogadott, és kérésünk hallatára azonnal beleegyezett az embertani vizsgálatba, valamint az utcai, nyilvánosság előtti fényképezésbe is. Ez az eset is bizonyítja, hogy a tatárokra a vallási fanatizmus nem jellemző.

Meglepett a Rusze környéki tatárok általános műveltségének magas színvonala. Anyanyelvén kívül törökül és bolgárul mindenki tud, a 35 éven aluliak jól beszélnek oroszul, Vetovo községben néhány szakmunkás németül is tud, Ibrahim, a bolgár felszabadító hadsereg kitüntetett hős veteránja pedig jól beszél magyarul. Rádió minden háznál van, a meglátogatott családok többségénél a televízió műsorát rendszeresen nézték. A legnagyobb kulturális élményben akkor volt részem, mikor Hüsszein, a termelőszövetkezet faipari szakmunkása, a honfoglaló magyar törzsek, Árpád családja, a besenyők és a kunok iránt érdeklődött. Kérdezte azt is, hogy hívták a Magyarországra települt kun-tatárok fejedelmét, magyar-tatár és btsenyő-tatár vezéreket, nemzetségfőket (a tatár náluk egyben minden töröktatár származású nép közös neve is). A magyarok és a tatárok rokonságát sokan emlegették. Egyesek tájékozottabbak voltak a magyar történelemben a Duna—Tisza közi falusi lakosság átlagánál. Ezek a művelődni vágyó férfiak szeretnének minél többet tudni rólunk, s mert a magyar—tatár szótár még nem jelent meg, magyar—bolgár társalgási kézikönyv segítségével tanulnak magyarul. Török és bolgár nyelvű kiadványokat olvasnak, de azokban saját történetükről, hagyományaikról aránylag kevés adatot találnak. Tőlünk magyaroktól várják irodalmi nyelvük megteremtését, nyelvtanuk összeállítását, a tatár történeti adatok és hagyományok összegyűjtését. Ugyanis nagyon kevés közöttük az értelmiségi, a 40 éven aluliak között pedig a felsőbb iskolát végzettek szinte kizárólag műszaki, mezőgazdasági és közgazdasági képesítésűek, akikre a tatár kulturális igény kielégítése terén alig lehet számí90