Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - HORIZONT - Henkey Gyula: Bulgáriai tatárok között

rövid idő alatt meggyőződhettem arról, hogy tartózkodásuk csak látszólagos, barátságuk, szeretetük cselekedeteikben, szinte határtalan vendégszeretetükben és áldozatkészségükben nyilvánul meg. Általános szabály, hogy társaságban kerülni kell az érzések minden észrevehető megnyilvánulását. A hangoskodás, gesztikulálás ismeretlen náluk, még a legközelebbi rokonok sem szoktak nyilvánosság előtt csókolózni, ölelkezni. Vannak azonban rendkívüli helyzetek, mikor a tatárok sem bírják érzéseiket visszafojtani.

Megérkezésünk napján történt, hogy 40 és 60 év közötti tatár férfiak egy csoportja jött üdvözölni bennünket. Érdeklődtek az én kutatómunkám felől is. Vázoltam nekik magyarországi vizsgálataim eredményeit, és részletekben raktam ki az asztalra a Duna—Tisza közére jellemző embertípusok képeit. Öcven férfi és ötven nő képét mutattam be. Először a turanid és a pamiri típusra került a sor. Már az ötödik képnél látszott a tatár vendégeken az izgalom. Először türelmetlenül mozgolódtak, majd suttogva kazdtek beszélgetni. Csak néhány szót értettem tatárul, de abból, hogy a tatar és tatar- lar (tatárok) szavakat sűrűn emlegették, megsejtettem hogy tatároknak nézték a képeken látható magyarokat. A suttogásból 1—2 perc múlva kiabálás és vita lett. Hol az asztalról, hol egymás kezéből kapkodták a képeket. Nyelvész barátom tolmácsolta a történteket. A vendégek először valóban azt hitték, más vidéken élő tatárokról készült felvételeket mutatok be, majd mikor értesültek arról, hogy kizárólag magyarok képeit látják, fokozódott érdeklődésük. Egyes képeken rokonaik, barátaik hasonmásait vélték felfedezni, azért vettek fel egy-egy képet, közben kölcsönösen figyelmeztették egymást, tegyék vissza a képeket az asztalra, mert mindenki az egész sorozatot is szerette volna együtt nézni. A további képek láttán a tatárok újra nyugodtan viselkedtek. Az előázsiai típusra azt mondták, ilyenek a törökök, a dinári típust a szerbekhez, a keletbaltit az oroszokhoz hasonlónak találták. Az orientaloi- dokkal és mongoloidokkal kapcsolatban megjegyezték, hogy hasonlók ugyan közöttük is vannak, de kifejezetten egyik sem jellemző a tatárokra, legfeljebb a mongoloid típus a három bulgáriai tatár származási csoport közül (csongar-tatár, nogáj-tatár és tat) a nogájok között kissé gyakoribb. Nem nehéz kitalálni, mi válthatta ki a tatároknál szokatlan izgalmat és kirobbanó érzésnyilvánítást. A hatvanezer főnyi kis népcsoport jelenlevő tagjai ugyanis tudatában voltak annak, hogy a tatárok külső megjelenésre erősen eltérnek a környező népektől, így rokontalannak érezték magukat, a képeken látott magyarok jelentős részén viszont felismerték a tatárokra jellemző vonásokat és arckifejezést. Bár a magyar rokonságról előzőleg is tudtak, de nem számítottak arra, hogy a tízmilliós „nagy” magyar nép embertani szempontból ennyire közel áll hozzájuk. A magyarok és tatárok embertani jellegeinek hasonlóságát a tatái ok különböző csoportjai minden alkalommal megállapították, ha esténként vagy vasárnap lehetőség volt egy-egy háznál a beszélgetésre. Már az első napon meglepően sok tatár jött el az embertani vizsgálatra, elsősorban azok, akik Ruszeban vagy Várnában dolgoztak, és csak vasárnaponként voltak otthon.

Érkezésünk örömére házigazdánk bárányt vágatott le, és az ünnepi vacsorára rokonokat és szomszédokat is meghívott. A vacsora a tatároknál nyolc óra körül kezdődik, az asztalhoz kizárólag felnőtt férfiak ülhetnek. Étkezés előtt nem maradhat el a kézmosási szertartás. A háziasszony kis kézmosó kannával és lavórral jelenik meg és addig locsolja egy-egy férfi kezét, amíg az kívánja, majd fehér színű törülközőt ad át, melyet étkezés közben szalvétának és kéztörlőnek is használnak. Először pálinkát, valamint vágott paradicsomot és hagymát tesznek az asztalra. Boros pohárból isszák a pálinkát, mely általában 40 fokos borpárlat. Közben esznek a paradicsomból és hagymából is. Másfél óráig tart az italozás, az ünnepi vacsora előtt is csak utána hozták be az első fogást, a húslevest, melyben a bárány csontos részeit is benne hagyták. Minden 3—4 férfi részére egy-egy tállal hoztak a levesből, melyből a kunsági pásztorok étkezéséhez hasonlóan felváltva kanalaztunk. Egyes családoknál ez a szokás úgy módosult, hogy a vendég számára már külön, kisebb tálban hozzák be az ételt. A leves után a báránysült következett. Tetszés szerint főtt burgonyát, kenyeret, paradicsomot és hagymát ehettünk hozzá, az utóbbit választás szerint nyersen vagy ecetes saláta formájában. Közben természetesen állandóan fogyott a pálinka is. A sült után túrósrétest hoztak be, mely a tatárok legkedvesebb süteménye. A rétes nincs úgy összesodorva, mint nálunk, a tésztát és a tölteléket rétegenként teszik egymásra. Mindenki maga tör vagy szakít egy-egy darabot a rétesből. A vacsora végén víz helyett gyümölcsöt esznek, nyári időszakban ez általában görögdinnye és sárgadinnye. Az utolsó évtizedek nagy fejlődése, hogy a sütemény és gyümölcs tálalása után a nők is leülhetnek férjeik mögé és hallgathatják, miről beszélnek a férfiak, sőt időnként szerényen bekapcsolódhatnak a társalgásba is. A gyerekek még ennél is nagyobb kedvezményt kaptak. Ok már ehetnek is a süteményből és gyümölcsből a férfiak étkezése alkalmával. A nők és gyerekek külön helyiségben étkeznek, az ételt náluk a szőnyegre teszik le és párnán ülve esznek. A férfiak ünnepi vacsorája 11 óráig, ritkábban éjfélig tart. Egy-egy tatár átlagban három deci pálinkát iszik a vacsora alkalmával, ennek ellenére soha nem látszik mag rajtuk az italozás, még spicces hangulatban sem láttam senkit, legfeljebb a vacsora után a szokásosnál kissé többet beszélnek. A bőséges pálinkafogyasztás a hétköznapi vacsorák alkalmával sem marad el. Az állandó, nagyfokú alkohol- fogyasztás és a kevés pihenés lehet elsősorban az oka annak, hogy a tatárok között kevés a 60 éven felüliek száma, bár ebben szerepe lehet annak is, hogy Bulgáriában aránylag kevesebb az orvos, mint nálunk. A nőknél ugyan eltekinthetünk az alkoholfogyasztás ártalmaitól, ők viszont a férfiaknál is kevesebbet pihennek. A tatár nőknek a második műszakon kívül a férfiak szertartásszerű türelmes k 89