Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - HORIZONT - Henkey Gyula: Bulgáriai tatárok között
HENKEY GYULA Bulgáriai tatárok között A magyar történeti embertan felszabadulás utáni eredményei lehetővé tették annak megismerését, hogy a feltárt honfoglaló magyar sírokban háromszor annyi az őseink törökös elemeivel kapcsolatos turanid és pamiri típus, mint az ugor és finn népekre jellemző uráli, lappanoid, illetve keletbalti típusok együtt. Ennek tudatában a Duna—Tisza köze népére jellemző embertani jellegek meghatározása után a magyar nép származásának közelebbi megismerése szempontjából fontosnak tartottam a mai töröktatár népek vizsgálatát is. Bulgáriai tanulmányutamat szerencsés véletlennek köszönhetem. Mándoky Kangur István nyelvésznek — aki évek óta tanulmányozza a Bulgáriában és Romániában élő tatárok nyelvét — az egyetem török tanszékén kezébe került szakmári tanulmányom. Felkeresett, s miután tájékozódott munkásságom eredményeiről, a tatároknak is említette, mennyire fontos lenne az ő nyelvészeti, történeti és néprajzi kutatásait embertani vizsgálatokkal is kiegészíteni. A tatárok e javaslatot lelkesen fogadták, és ennek eredményeként 1970 nyarára meghívást kaptam Vetovo községből Szádul? Ibrahim Haszántól. Augusztus közepén indultunk Mándoky Kangur barátommal Bulgáriába, a tatárok már Rusze város pályaudvarán vártak. Tatár barátom, Szadula motorral volt, így a házigazda szerepét ideiglenesen szomszédja, Zülkar vette át. Dél körül szálltunk be a Vetovóba induló személyvonatba. A második osztályú kocsikban is alig lézengett néhány utas, legnagyobb meglepetésemre Zülkar mégis az első osztályra váltott jegyet. Később értettem meg, hogy ez is hozzátartozik ahhoz a határtalan vendégszeretethez, mely a legszentebb tatár hagyományok egyike. Másfél óra múlva érkeztünk meg Vetovo nagyközségbe, melynek 5500 lakosa van, és négy nemzetiség lakja. A lakosság 40%-a török, 35%-a bolgár, 15%-a tatár és 10%-a mohamedán cigány. Ha nem tudom, hogy községben vagyok, azt hittem volna, hogy városi villanegyedbe érkeztem. A kertes házak 90— 95%-a új, a felszabadulás után épült. Bár az új épületek 80 százaléka kívülről még nincs bevakolva, de a tégla olyan jó minőségű és egyöntetűen vörös színű, hogy távolból ezek a vakolatlan épületek úgy hatottak, mintha dísztéglából lennének. Az új házak háromszobásak, fürdőszoba is van, de a felszerelést még nagyobbrészt nem vásárolták meg. Minden nemzetiség külön negyedben lakik, az egyes negyede- ket gyepűszerű, gondozatlan sáv választja el egymástól. A cigány negyedben is mind új, villaszerű házakat láttam. Munkahelyen a férfiak között nyoma sincs az elkülönülésnek. Meglátogattam a sajtgyárat, a gépállomást, a termelőszövetkezeti asztalos- és bognárműhelyt, mindenhol a legjobb egyetértést tapasztaltam, munka után viszont minden nemzetiség saját hagyományai szerint él. A termelőszövetkezet földjein és dohánypajtájában, ahol kizárólag nők dolgoztak, még a tartózkodás és elkülönülés egyes jeleit is észlelhettem. Bár a török nők sem járnak fátyolban, de ők a mohamedán vallás egyes hagyományait szigorúbb?n betartják, és ezt a tatár nők is kénytelenek a közös munka során figyelembe venni. Rusze környékén a kereseti lehetőség mind az iparban, mind a mezőgazdaságban meglepően jó. Gépkocsivezetők, traktorosok, konzervgyári gépmunkások keresete 3200—3500 forintnak megfelelő, a nőké a termelőszövetkezetben 2000 forintnak megfelelő készpénz, ezen felül a termelőszövetkezeti tagok természetbeni juttatásban is részesülnek (kukorica, burgonya stb.), háztáji föld viszont nincs. A zártkertnek nyilvánított területen a tulajdonosok zöldségféléket és gyümölcsöt termesztenek. A- ránylag kevés a szakmunkás, így a gépkocsivezetők, traktorosok tavasztól őszig általában 10—12 órát dolgoznak naponta. A 3500 forintos kereset még ilyen körülmények között is jónak számít akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egy konzervgyári főmérnök havi 3000 forintnak megfelelő fizetést kap. Az átlagos termelőszövetkezeti jövedelmet az is befolyásolja, hogy Bulgária egyik legtermékenyebb és legjobban művelt területén járcam. A gyümölcs- és zöldségfélék ára meglepően alacsony, körülbelül harmada a magyarországinak, a húsnak viszont kétszer annyi az ára, mint nálunk. Minden háznál tartanak háztáji birkákat és baromfit, így a hús feltűnően magas árát nem érzik annyira, annál is inkább, mert hús helyett gyakran esznek sajtot, túrót és tojást. A munkatempó az iparban és mezőgazdaságban egyaránt egyenletes. Se időszakos hajrát, se lógást nem tapasztaltam. Ha valaki néhány percet késik, nem szokták figyelmeztetni. A nekünk szokatlan, nyugodtabb életszemléletet Rusze városában volt módom fokozottabban megismerni. A város mohamedán negyedéből a központba autóbusszal indultunk el, de utunk tovább tartott, mint hazafelé gyalog. Egyes megállóhelyeken csúcsforgalomban is percekig vártunk arra, hogy a várakozók felszálhassanak, de azok többsége egyirányú buszforgalom esetén sem szállt fel. Kedélyesen beszélgettek tovább, és inkább megvárták a következő járatot. A bolgárokra általában jellemző, hogy könnyen barátkoznak, és szeretnek beszélgetni. Velünk magyarokkal szemben még kedvesebbek voltak, mint a többi külföldivel. Aránylag kevés törökkel találkoztam, de tapasztalhattam, hogy ők is majdnem annyira szeretnek társalogni, mint a bolgárok. Találkozáskor a szertartásszerű, udvaris üdvözlés, érdeklődés nem szokott elmaradni, rokonok, barátok, ismerősök sűrűn ölelkeznek. A bőbeszédű bolgárok és törökök mellett szembetűnő a tatárok szűkszavúsága, beszédjük lényegre törő tömörsége. Aki először beszél velük, büszkének tartaná őket, de 88
