Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - HORIZONT - E. Fehér Pál: A magyar irodalom pozsonyi „nagykövete”
A találkozások tömegéből egyet szeretnék kiemelni — talán azért, mert kevésbé személyes, tehát objektívebb tanú lehetek. A Budapesten megrendezett költői találkozó egyik véletlen eseménye volt, hogy Az ember tragédiája két fordítója is itt tartózkodott: a szovjet-orosz poéta, Leonyid Martinov és a szlovák Ctibor Stít- nicky. Soha nem felejtem el, milyen részletességgel mélyedtek el azonnal Az ember tragédiája fordítási problémáiba. Stítnicky dolga könnyebb volt — és ugyanakkor nehezebb. Tudott magyarul, ismerte az eredetit, de egyszersmind olyan kitűnő költőkkel kellett versenyre kelnie, mint Hviezdoslav és Beniak, akik előtte már megszólaltatták anyanyelvén a Tragédiát. Martinov nem tud magyarul, Kun Ágnes tökéletes nyersfordítása pótolta számára az eredetit, viszont ő volt az első igazán jelentős költő, aki Madáchot oroszul megszólaltatta. Martinov a bonyolult részletek után érdeklődött, egy-egy kifejezés pontos megközelítését kereste. Stítnicky mindenre tudott válaszolni. Ekkor jöttem rá: Stítnicky mindent elolvasott, amit a Tragédiáról és Ma- dáchról írtak — és főként alaposan ismerte, szinte kívülről tudta Az ember tragédiáját. Utóbb Martinov arról beszélt nekem, hogy mennyire sokat segített néki ez a beszélgetés, Stítnicky pedig — tudom — érdeklődéssel és haszonnal forgatta Martinov fordítását. Ez az eset is példázhatja: Stítnicky mennyire világirodalmi közegében érzékeli irodalmunkat. És személyes közelségben is. Aligha akad magyar író, akit ne kalauzolt volna Pozsony ban. Kettős értelemben szokott magyar írók, költők idegenvezetője lenni. Illyést, Benjámint, Vácit, Garait szlovákul tolmácsolta, hogy olvassák őket, s aztán bemutatta magát a várost, a szellemi életet. Tudom, van egy terve Ctibor Stítnickynek: régi elgondolás ez, hosszú esztendők óta készülődik megvalósításához. Annyi klasszikus és mai költő fordítása után szeretné elkészíteni a mai magyar költészet szlovák antológiáját. Méltó folytatása lenne ez Ctibor Stítnicky kulturális diplomáciai tevékenységének és programjának. Kívánom, hogy sikerüljön mielőbb valóra váltania e tervet. Sokat használna annak az ügynek, melyre életét, munkásságát tette fel: a szlovák és a magyar nép jó barátságának! 84
