Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Kunszabó Ferenc: Alfa és Ómega (Portrévázlat Mészöly Gyuláról)

érveit még szaporíthatnám is, mondván: jórészt csak csinálom magamnak a problémákat, hogy—túl a hatvanon — ne váljak fölöslegessé se a mások, se a saját szememben. De el kell hinnie: nem ezekről van szó. A nyugtalanság voltaképpen nem bennem van, hanem a dolgokban, immanensen; az Anyagban, mely örök és állandó, de amelyik különböző megjelenési formáiban folyton változik, nyughatatlanul, minthacsak saját egyensúlyát keresné.

— Ha egy példával segíthetne rajtam.

— Például: Mikor a múlt században — s az utolját még e század elején — az ember • megszüntette a járványokat, egy darabig méltán hittük, hogy véget értek a szervi megbetegedésekből eredő tömeges pusztulások — és lám, ma már itt vannak a keringési zavarok, valamint a daganatok, jóindulatúak és rosszindulatúak ... A „paradicsom nyelvére” fordítva: ha egy kórokozó döntő vereséget szenved tőlünk, néhány évig nem találjuk, de aztán új formában, új tulajdonságokkal támad újra, hirtelen és hevesen.

— Itt lenne az ördögi kör, a kivédhetetlen?

— „Ördögi kör” — jó kifejezés. De hozzátenném: mindig magasabb fokon; az egyszer már megoldott probléma a legritkábban jelentkezik újra.

Csend volt,aztán még mindig kérdeztem: — S mit mondhat nekünk, biztatót, a tudós?

Hirtelen rámnézett:

— Csak az ember!. . Ha megengedi: az ember, aki tudós is — ha magának tetszik ez a szó! A tudomány eddigi útja alapján bízni lehet abban, hogy egyszer véget ér ez a spirál, vagyis az élő anyag megtalálja fix egyensúlyi állapotát.

— Ha jól értem, a hit a leglényegesebb elem itt.

— Igen. De nem a misztikumra, hanem az emberi ismeretekre, észre és akaratra alapozott hit!

És legyen ez az utolsó argumentum, hisz nagyon valószínű, hogy az első is ez volt, az emberiség törzsfejlődésének legkezdetén.

(Kecskemét, 1971. január.)

■'I ,