Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Mihály: Ortutay Gyula műhelyében

VARGA MIHÁLY Ortutay Gyula műhelyében Volt már miniszter, egyetemi rektor, a Rádió, MTI elnöke. Képviselő, az Elnöki Tanács tagja, a Népfront főtitkára, a TIT országos elnöke. Negyedszázada fontos posztokon van. Akadémikus és politikus; közéleti em­ber. A napokban, mikor telefonon kere­sett, ezt mondták: a miniszter elvtárs keres; a köztudatban most is miniszter. Villa a Pasaréti úton. Utcára, hegyre, erdőre néző üvegablakfal. Egymásba nyíló nagy szobákkal. Tizenötezer kötet könyv a polcokon, és számtalan festmény, rajz a falakon. Francia konyak, orosz vodka. Aki állam­férfiakkal, diplomatákkal, világhíressé­gekkel töltötte elmúlt évei nagy részét, tudja a formát. Nem nagystílűségre kell gondolni. Egyszerű, természetes minden mozdulata. — írni szeretnék rólad — mondom. „— Csak rajta!” Igen ám. Könnyű azt mondani. Aki annyit megélt, akinek ennyire szerte­ágazóak a kapcsolatai, attól nehéz kérdez­ni. Mert mi legyen a legfontosabb? Mi az, ami legtöbb embert érdekelhet személyé­vel, életével kapcsolatban? Kezdem a leglátványosabb, sztereotip kérdéssel; — Szerinted mi az élet értelme? Nevet. ,,— Most nagy dolgokat vársz tőlem, ugye? Talán ez: soha nem unatkozni. Min­denért megharcolni. Intenzíven és értel­mesen élni. Sodra van a víznek. Hát tudni kell úszni.” — Sajnálsz valamit, megbántál valamit? Abból, amit éltél, amit csináltál? „— Csak a halott barátaimat sajnálom.” — Megbántál valamit? ,,— Semmit.” — Haragszol az unatkozókra? ,,— Igen. Például, ha az egzisztencialista regények hőseit nézem.” — Nemcsak a regények­ben vannak ilyenek. „— Nem, sajnos. Körülöttünk is.” — Mit tehet az író? ,,— Felráz. Rádöbbent.” — És a tudós? Vagy a politikus? ,,— Az is; mindenki a maga eszközeivel.” Fordít egyet a szerepünkön. Most ő kérdez: „— Mi ez a rabvallatás?” — Kell a riporthoz — mondom. ,,— És mindenre válaszoljak?” — évő- dik. — Jó lenne. ,,— Hát rajta, legyen!” — A tudomány vagy a politika érdekelt jobban? „— Mindkettő.” — Mégis: me­lyik jobban? ,,— Hát nem hiszed, hogy egyformán?” — De, elhiszem. „— Tudod, mit mondok? Nekem könnyű volt: a falu­kutatás, a néprajz, a népi kultúra melletti kiállás, a vele való foglalkozás már félig politizálás volt; ha nem egészen az.” — Tehát a foglalkozásod vitt a politiká­hoz. ,,— Vagy a politikai hajlamom a tudo­mányhoz. Ki tudná ezt már megmondani? Nem lehet elválasztani a mesét, a balladát a társadalomtól; ezt korán felismertem.” — Milyen a politikus úgy általában? ,,— A rossz politikus, mint a színész: boldogtalan, ha nem szerepelhet. A másik: dolgozik.” — Legalább harminc kötet könyved je­lent meg idáig. Pontosan mennyi?,,— Kö­rülbelül annyi. Nevetni fogsz: pontosan én sem tudom.” — És a sok szerkesztés, elő- és utószó, egyetemi előadás, parlamenti beszéd, s más előadások, beszédek, felszólalások; tudo­mányos intézmény, parlamenti bizottság vezetése: hogyan lehet ezt csinálni? ,,— Dolgozni kell.” — Igen, de hogyan? „— A módszerre gondolsz?” — Arra is. ,,— Nem tudok semmi különöset mon­dani. Ki kell használni és be kell osztani 39

Next

/
Thumbnails
Contents