Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Kunszabó Ferenc: Alfa és Ómega (Portrévázlat Mészöly Gyuláról)
teltek: „Hány csoda következhet az ember életében?. . . Mitől függött már az egy is!?” Aztán a csoda duplikálódott: a hét mag közül egy — éppen csak egyetlen egy! — kicsírázott!! A következő években a világ több nagy paradicsomnemesítő központja kontrollálta az eredményt; és a hazai elismerések mellé özönlöttek a külföldiek. Méltán. A földkerekségen ez az első fajtahibrid, betegségeknek jól ellenálló, s remélhető, hogy segítségével — kellő agrotechnika mellett — a hetvenes években a világ paradicsomtermelése és -feldolgozása utoléri az igényeket. Az első években hátránya is volt a fajtahibridnek: aránylag keveset termett, és szárazanyag-tartalma nem érte el a korábban már kitenyésztett fajtákét (K. 363-as, K. Konzerv stb.). Újabb vadalanyokat kellett keresni, s a kutatás-kísérletezés a hatvanas évek közepére sikerrel is járt. A fajtahibrid ma már a legbőtermőbb, és szárazanyag-tartalma általában 7, de nem ritka a 8 százalék sem. E kereséssel egyidőben kezdődött a másik program. Felkészülés a gépi szedésre. Vagyis a jövőre. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt egy tévedést kell eloszlatnunk: a gépesítés a paradicsomnál — szemben az ipari és a mezőgazdasági termékek sok más fajával —a termelési költségeket nem csökkenti, hanem jócskán megnöveli, még Kaliforniában is, ahol pedig a munkások bére eléggé magas. Az elmúlt években viszont már nálunk is jócskán maradt szárán a paradicsom, mert nem volt aki leszedje. Indokolt tehát a felkészülés. Mégpedig fokozott ütemben. Mert a gépi szedés ugyan drágább, de ha azt számítjuk, hogy a paradicsom így nem marad a földön, hanem bekerül a gyárba, akkor már sokszorosan olcsóbb. A gépi szedéssel járó új követelmény az egyszerre érés, ami viszont feltételezi az egyszerre kelést, az egyenletes növekedést, a megfelelő nedvességet és a korszerű, szigorúan betartott agrotechnikát.. . Tavaly már betakarítottak géppel egy ötvenhét hektáros táblát, de az még csak kísérlet volt: az eredmények taglalásának ide kívánkozó fő summája: „A következő években sem fogunk unatkozni!” Egy kis meditáció Visszaadom a korábban tájékoztatásul kapott szakmai munkákat, ismertetéseket, kutatási terveket, s becsukom a jegyzetfüzetem. — Motoszkál bennem egy kérdés. Engedje meg: Miért nem látom Önben a megnyugvást? Nem a teljes megülepedést, hiszen annak mérhetetlen kárát láthatnánk itthon is, a világon is — hanem valamelyes megelégedettséget, beérkezettséget mégiscsak . .. Hiszen olyan eredményeket ért el, melyek a világ ... — Hirtelen nagyon riadt lesz az arca, s gyorsan abbahagyom a szembedícsérésnek tűnő mondatot. Csak annyit bökök még ki: — Vagy ez mégis alkati kérdés lenne — ez a nyugtalanság? Feláll, végigsétál a szobán, aztán vissza leül, tíz ujjahegyét szokott módján összeilleszti: — Munkatársaim, de ismerőseim is nyugodt, kiegyensúlyozott embernek könyvelnek el. Csak feleségem és enyéim sejtik, hogy mindez látszat. Hosszú önfegyelmezés eredménye annak érdekében ... — Hogy a szigorú önfegyelem segítségével jobban szolgálhassa a mindig eredményekre éhes alkotói nyugtalanságot — fejezem be az elakadt mondatot. — Rendben van. Ez a művészekre jellemző nyugtalanság azonban nem hitetheti el Önnel, hogy valóban semmi sincs befejezve, hogy az életmű végülis nem kerekedik ki! Nevet, rázza a fejét. — Kerekded portrét akar? Nem segíthetek, komolyan mondom! Pedig rábeszélő 37
