Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - Bata Imre: Szabó Pál (1893-1970)
belső dinamikáját, a réginek és az újnak érzékeny egyensúlyát. De ahogy szálazza, fejti a regény bonyodalmát, elégikus hangulat felhősödik anyagára. A múlandóság sejtelme is átsuhan a világon. Míg a jövő készül, ege is támad ennek az új világnak. A Szépülő szegénység paraszti társadalmát ama közös fölismerés jellemzi, hogy nem lehet másként, a változást el kell fogadni, s ha Így van, akkor már csak jól érdemes csinálni. Amikor a regény Íródik, ez a tudatállapot még nem igen jellemzi a paraszti világot. Majd csak a hatvanas évek elején ér el idáig a változást átélő, átszenvedő parasztság. Szabó Pál azonban már tudja, mint azt is, hogy élni kell, mindig élni, s van, mikor „ahogy lehet”. Ha A nagy temető a lázadás regénye volt, az Ahogy lehet ellentétpárja annak. Mert mindig élni kell, s gyakrabban: ahogy lehet. Ami a jelennek szól belőle: vigasztalás és biztatás. Volt már nehezebb is, de enni mindig volt mit. S ha mindennapos vendég is volt a halál, ha órányi életért is verekedni kellett, az élet élt, mert élni akart. S mert gazdag és dús a bihari táj. „Bihar földjét hiába szőtték keresztül-kasul a tragédiák, harcok, halások, futások, visszaszádorgások, hiába ványasztották nélkülözések, de kimondott éhségről soha nem beszélt senki, nincsenek róla legendák, se szóbeli hagyományok. A bihari nép nem éhezett a pusztulásig soha.” A vatikáni kém is azt jelentette a pápának a török világ félideje táján: .......ez az ország olyan ország, amelyben olyan folyóvizek vannak, hogy fele hal, fele víz.” A törököt meg azzal biztatta, aki küldte: „...hogy ha sikerül eljutni ide és ide (valamelyik még nem látott részre), ott igen sok a hal, és ne felejtsétek el, hogy . .. ’attól ficánkolnak jól az asszonyok’ ...” Igénytelen kötésben egyik kései remeke, a Szülőföldem, Biharország. Könyvtáram példánya egy közös utazás emléknyoma. „Zsuzsikának, az Imre szép kicsi lányának, szeretettel: 1968. dec. 14. Pali bácsi“ — s alatta— párhuzamosan: „Etelka néni.“ Párhuzamosak. A végtelenben találkoznak immár. S ez egyáltalán nem csodavárás, mert a Bolyai- geometria szerint a párhuzamosok találkoznak. Amikor a háromszögek szögeinek összege kevesebb 180 foknál. Amikor kiterjedtebb térségek geometriai rendjében gondolkodunk. Ők, ketten, mióta én ismerem őket, mindig a párhuzamosok harmóniáját példázták. Ha Szabó Pálról beszélünk, Etelka néni jelenlétét is konstatálni kell. Ahogyan Barna Berci, Csonta János, Hódi Pista és Piros Góz Szabó Pálra ütött, Juhos Marika és annyi remekbe szabott asszonyhőse írói világának Kiss Etelkáról, a számadó lányáról vett minta. Remekbe szabott könyv a Szülőföldem, Biharország. Vallomás a szülőföld iránti hűségről. Roppant anyag, föltoluló, töredékességében is teljes kép. Kiolvashatni belőle Szabó Pál epikus jellemét. Mikor Sinka István temetésén pár szót váltottunk, azt mondta, most már ő következik. Nem hittem el neki, mert olyan időtlen és olyan erős volt szíjas-inas mivoltában. A szikkadt emberek soká élnek. De ő most is majdnem eltalálta. Veres Pétert még engedte maga előtt, de aztán utána eredt. Nem hagyta sokáig magánosán ballagni a végtelen pusztán. Most ott nyugszik az ugrai temetőben. Gyerekkoromban mind azt hallottam, ne zokogjunk a holtak után, ne emlegessük őket, mert akkor nem tudnak nyugodni. Nem tehetek róla, sokat nyugtalanítom. A minap is álmodtam vele. Élt. De milyen jó volt tudni, hogy él. Fölébredvén, belémsajdult, hogy nincsen. Eleven seb az emléke most is. Apám se hiányoznék jobban.
