Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - Buda Ferenc: Ki látogat meg? (vers)
BUDA FERENC KI LÁTOGAT MEG tarlóarcú öreg, ki látogat meg, csorbult szíveden vaslánc vacog, rozsdás gizgazokkal meződ benépesül, magadra maradsz a tályogos tanyatető alatt, magad maradsz, szőke üszőid, betonnyakú bikáid legelnek gazdátlan mennybéli gyepet, ki látogat meg tarlóarcú, ki látogat meg, csak a nyűgös és föl-föl kerengő nyughatatlan szél marad sziszegő társad, holt kutyád helyett vonít, reád uhog, széthasadt citerád dróthúrját dünnyögteti, befészkel meszes csontjaidba, hóhérol hívatlanul, mert akiket hívnál, akiket várnál, szórólapátra születtek, szétszéledtek, ne félj, lesznek még egyszer vendégeid, viszik a megmaradt három tyúkot, a kendermagos kakast, NE LEGYEN GONDJA EZEKKEL SE TATA MAGA SZÁZ ÉVIG FOG ÉLNI MOST MÁR CSAK PIPÁZZON PIHENJEN MAJD ELJÖVÜNK MÁSKOR IS MAJD ELJÖVÜNK MAJD IGEN MAJD ELJÖVÜNK MÉG AZ UNOKÁKAT IS PERSZE CSAK FEKÜDJÖN LE CSAK FEKÜDJÖN SZÉPEN LE MAJD ELJÖ — de csak a szél sziszeg továbbra is, csak a szél szalad elibéd a felporló úton, kéményedbe bújik, kihűlt korommal behavaz, lenyalja kősziklát szétmaró könnyeidet, vaslapok dőlnek rád, tornácod gyámoszlopa leroppan, elhagynak lábaid is, akik egykor a vascsárdást járták virradatig, jön a szél, újra és újra ugyanaz a szél, sírdombodat sóval behinti, tarlóarcú öreg, megesz a föld, a rettentő csontjaidtól hányingeres homok betemet, fagyökér fölemészt, s látogathatsz minket naponta halálhírrel, repedt kenyérrel.
