Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - JEGYZETEK - Beszélgetés Németh Lászlóval

— Hogyan bontakozik ki a téma? Mikor ír regényt, mikor drámát?

Németh László : A témák olyanok, mint az Erinniszek. Nem lehet kitérni előlük. Ilyenkor nagy terhet vesz magára az ember. Fiatalkoromban szinte üldöztek a témák. A dráma gyorsabb lefolyású, a regény szövése lassúbb.

— Csak prózát ír, verset nem?

Németh László: Amikor a Nyugatban feltűntem a Hortváthné meghal című novellámmal, akkor épp verseket írtam. Verseket, melyeket ma sem szégyellek. De a regények, a nagy tanulmányok elvették az erőt a verstől. Kár volt.

— Azt mondják: úgy ír mint Tolsztoj. Ezt dicséretnek tartja?

Németh László : Nem merem elfogadni e dicséretet. A biológiai hűség tekintetében azonban van bennünk közös.

— Csodálják nagy tudását. Sok témáról írt. A Tanút egyedül.

Németh László: Öregkoromban szégyellem, hogy „polihisztornak” tartanak. Tizenöt nyelv? Nem, nem tudom már. Sok minden kiesik az ember agyából. A poli- hisztorság — vád is. Sok mindennel foglalkoztam tanulmányaimban. Ez jártasság? A velejét kell megragadni, ez az optimum. A részleteket nem.

— Hogyan formálja hőseit? Az életből?

Németh László: Kertész Ágnesnek nincs példája. Hacsak én nem voltam. Talán a leghuzamosabb ideig foglalkoztatott: 1926-ban novellaként az Irgalom vázlata elkészült. S legutoljára írtam meg. Negyven esztendőt átívelő mű. Általában: a főhős körülményeit az életből veszem, de magát a főhőst nem. Az Iszony főhőse 70 éves nagymama, s élete nem olyan volt, mint ahogy a regényben megírtam. Égető Eszter is élt. Tavaly halt meg. Inkább külsőségekben, az élet egész szövésében hasonlítanak a főhősök. De a lélekalkat, az az én mondanivalóm.

— Miért választott nőket regényeinek főhőséül?

Németh László : Kedvenceim a nők. De nem úgy, ahogy más férfiaknak. A hideg részüket, a szenvedéseiket tudom követni. A különböző nőalakok lelki rajzában benne van a magam élete is. Bennem is van nőies. Egyes témáknál ez jobban érvényesült. Az íróban egyszerre van férfi és nő is. Én jobban kiéltem ezt a kettősséget.

— Érdeklődhetnék a lányairól is?

Németh László: 16—18 éves korukig követtem fejlődésüket. Sorsom annyira nehéz volt, hogy elriasztólag hatott rájuk. Természettudományos pályára hajtottam őket. Az egyik fizikus. A másik vegyészadjunktus. A harmadik orvos. Szerencsére mind felvették egyetemre.

— Az Égető Eszer befejezéséről szeretnénk hallani!

Németh László: Eredetileg a regény végén meghalt Méhes. 1954-ben a regény ellen az a kifogás merült fel: miért halt meg? Talán ezzel azt bizonyítom, hogy az intelligenciának nincs helye e társadalomban? Ezért változtattam meg. A német kiadásban a befejezés változatlan.

— Mi a véleménye a mostani drámaírókról?

Németh László: T. Williams szórakoztató. A drámában első a téma, aztán jön a játék, mellyel az író körülveszi a témát. Williamsben ez utóbbi megvan. Szeretem. Millert és Anouilht. A mai magyar drámaírók közül talán Csurka Istvánt említem.

— Mit tart a XX. századi izmusokról?

Németh László: Amit ennyien csinálnak, abban kell lenni valami jónak is. Én az avantgardizmust kihagytam a belső fejlődésemből.

— Befejezte munkáit? Mik a tervei?

Németh László: Befejeztem munkáim. Újat nemigen írok. Csak efféle „hulladékot”, mint itt a Cseresnyés-műsorfüzet bevezetőjét. Régi műveimet adom ki.

£ Forrás

81