Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Lázár István: Jegyzetek a mai filiszterségről
LÁZÁR ISTVÁN Jegyzetek a mai íiliszterségről A nyárspolgár kudarca — I A nyárspolgár fő óhaja, törekvése mindig az volt, hogy békén gyarapodjék. E gyarapodásban az óvatos biztonság, a megfontolt előrelátás vezérelte. Nyugdíjas állásra, vagy ha a maga uraként élt — a maga szolgájaként, mondhatnánk inkább —, hitelképességre igyekezett szert tenni; tehermentes ingatlanra, szolid részvényekre s fixnek vélt állampapírokra. Leányának illő hozományt gyűjtött, fiából lehetőleg utódot nevelt, ki majd atyja nyomdokaiba lép: igényt tartott rá, hogy gyermekei jövőjét a kezében tartsa, megalapozza, de el is döntse. Mindent kiszámított. A maga életelveit, a neje kosztpénzét, a tőke járadékait, a szó visszhangját, vérségi és társadalmi kapcsolatainak kihatását tekintélyére és üzletmenetére. A pénzt nem költötte, hanem kiadta; ha vásárolt: vagy beszerzett, vagy befektetett. A nyárspoigár első kudarca anyagi természetű. Számításai, legalábbis e században és honunkban, nemigen váltak be. Az első világháború hazánkban még csekélyebb fizikai pusztításait az új határok, az odaveszett hadikölcsön és az infláció tetézték, és még hátra volt a világgazdasági válság. A második világháborúban azután már minket is végigdúlt a front, és a felszabadulás meghozta forradalom a nyárspolgár szemszögéből ismét csak pusztítás volt (amiből 1919-ben még csak kóstolót kapott, s amitől azóta is rettegett). A veszteség mértéke egyénenként változott, de a vereség egyértelmű volt: a közös perspektíva mindenképpen tűnni látszott. A keretek, melyek közt afiliszter a kívánatos gyarapodást remélhette, belevesztek a bukott rendszer romjainak porfelhőibe. A nyárspolgár kudarca — 2 A nyárspolgár egyéni boldogulását, családja és osztályosai biztonságát sokadiziglen a stabil, megingathatatlan társadalmi rendtől várta. S a maga részéről kész volt e rendet a tőle telhető ellenszolgáltatásokban részesíteni. Támasz és talpkő volt. Megbízható állampolgár, hűséges szavazó, sőt kortes; bár nem lelkes, de annál öntudatosabb adófizető; tisztes vagy legalább a látszatra adó családapa; többnyire buzgó templomjáró is, zászlóhordó, presbiter. Megadta tehát istennek s császárnak. De szigorúan kölcsönösségi alapon. Elvárta a méltó viszonzást. Az államtól a szilárd közrendet. Az egyháztól a lelki békét, a jó lelkiismeretet. A nyárspolgár második kudarca, amely persze az elsőtől el nem választható, politikai természetű. Becsapták őt, és ő hagyta magát becsapni. Miközben vak félelmében utat engedett a jobboldalnak, vagy éppen támogatta is azt, magának ásott vermet. Hiszen javait és érdekeit, de még puszta személyét sem védték meg, ellenkezőleg, közvetlenül is kirabolták és pusztították, főként pedig olyan háborúkba taszították az országot, melyek siettették, amitől a legjobban félt: a forradalmi változásokat. Provokatív közbevetés Nem természetes törekvése-e az embernek, hogy biztonságban éljen? Jólétben s rendben: anyagi bőségben s jogi és erkölcsi védelmezettségben? Hogy a maga öregségét és gyermekei-unokái boldogulását megalapozza? De, mindez természetes. Ha viszont az, akkor lehet, hogy — hála az elmúlt két évtized eredményei összességének — hazánk ma „nyárspolgár-paradicsom”. De mi ne szégyelljük ezt, és ne aggódjunk miatta. Hanem legyünk rá büszkék. Nyárspolgárrá ugyanis bárki csak meghatározott — bár nem túl magas — életszinten válhat. Erre a szintre a fejlődésben elmaradott országokban — amilyen a feudálkapitalista Magyarország is volt — csak egy kiváltságos kisebbség juthatott fel, a népességnek csak egy töredéke. A létminimum körül vagy alatt más ambíciók, vágyak s főként más lehetőségek uralkodnak. Valahol azon a fejlődési fokon, melyen a dolgozóknak legalább a kétharmada az iparban és a szolgáltatásban tevékenykedik, s csak a maradék a mezőgazdaságban, és ahol az átlagos családi jövedelem tartósan felülmúlja az átlagos család létminimumát — körülbelül ezt nevezik a nyugati szociológusok „fogyasztói társadalominak —, a nyárspolgárrá válás lehetősége demokratizálódik. 48
