Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Kunszabó Ferenc: Sárpilis, 1970
— ha nagyon takarékoskodnak, ha nagyon összehúzzák magukat, akkor még a kisjövedelműek is vehetnek tévét, hűtőszekrényt, motort, sőt: „ki tudja, a szocializmus fejlődésével tán még autót is!” Az általánossá lett egyke, legfeljebb kettőcske tehát jelentős oka Sárpilis rohamos csökkenésének — a fő tényezőt mégis másutt kell keresnünk. Míg a külterületekről mintegy hetvenen beköltöztek, és a cigányok is megháromszorozódtak, addig az utóbbi húsz évben mintegy 120—140 lélek vándorolt el a faluból! S ahogy a jelen felé közeledünk, ez az ütem nem csökken, hanem nő. Mért? Mert bár a kicsi Pilis mind a legutóbbi időkig élen járt a közművesítésben, a civilizálódásban, de 1969-től kezdve minden jel arra mutat, hogy a fejlődés nemcsak hogy megáll, hanem le is csökken — legalábbis viszonylagosan nézve. A termelőszövetkezetet a múlt év márciusában egyesítették a várdombi és az alsónánai közös gazdaságokkal, s az irodát a középen fekvő Várdombra vitték; a tanácsot is 69 nyarán tették át Decsre; a helybeli ÁFÉSZ a bátaszéki központ fiókja; az iskola felső tagozatát átvitték a decsi körzeti iskolába, s szó van arról, hogy az alsótagozatot is oda helyezik! — Sárpilis kiadó! Húsz év múlva ez lesz kiírva a község bejáratánál, kérem! — mondja keserűen egy helybeli. — Most már nekünk nem feljebb, csak mindig lejjebb. És bőven sorakoznak az összeomlás hangulatát hozó, gyorsan kifeslő jelek: — Most már remény sincs arra, hogy (az országos egészségügyi hálózat fejlődésének áramában) itt valaha is orvos lesz. Jelenleg is Decsről jár ki.Igen ám, de az autós orvos éppen ez év elején valami más beosztást kapott, s egy öreg, nyugdíjas, autó nélküli orvos jön át hetenként kétszer — ha a téesz ad járművet!... Különben ad, de nem köteles vele, hiszen a betegeknek csak mintegy negyedrésze szövetkezeti biztosított. — A felsőbb szervek szorgalmazzák a társadalmi esküvőket, névadó ünnepségeket, de odajárásom idején a decsi tanácstól az anyakönyvvezető szombat délután nem volt hajlandó kijönni, mert neki délben lejár a munkaideje — sőt talán délelőtt sem szívesen mozdult volna, mert végül is a fiatal pár ruccant át, bérelt autóval. Természetes, hogy a pilisiek a rivális Decsen (mely, íme, elnyelte őket) nem sok ünnepélyességet éreznek, sőt inkább mérgelődnek! A társadalmi aktus ünnepélyessége tehát elmarad, sőt az adott helyzetben jobb lenne, ha nem lenne — délután viszont ott a templom! Ott lehet ünnepélyesnek és áhitatosnak lenni! — A jubileumi április negyediki ünnepséget Pilisen jóformán senki sem szervezte. Pár tucat ember azért összegyűlt, s egyszer csak azt mondja a tanácsi (decsi!) ember: „Felkérem Bogár István iskolaigazgató elvtársat, tartsa meg az ünnepi beszédet!” De Bogár István nem tudott arról, hogy neki készülnie kellett volna. így aztán az ünnepség kis híján botrányba fulladt. — Ha a földmívesszövetkezeti bolt azelőtt rossz árut kapott (vagy éppen nem kapott), a tanácselnök felvette a telefont, és némi kioktatást tartott arról, hogy ki hova, milyen célból menjen. De most ki vegye föl a telefont? Méghozzá olyan helyzetben, hogy a tanácsot Decsre vitték, az ÁFÉSZ-t pedig Bátaszékre?! — Szintén 1970 elején Pilisre utazott egy ember, kinek valami ügylete volt a téeszirodán. „Hát az itt nincs, tessék átballagni Várdombra!" „Jól van, akkor előbb bemegyek a tanácsra.” Mert ügyével kapcsolatban ott is dolga lett volna. „Ne tessék, mert a tanács meg Decsen van!” „Hát akkor hogyan intézem el én a dolgomat a téesszel, meg a tanáccsal?” „Nehezen, mert a várdombi tanácsot meg Bátaszékre vitték!” — És akkor hosszú találgatás kezdődött, hogy melyik tanács lenne az illetékes mégis,és a telefont is fölvették („mert az még van, kérem!”),de se a várdombi téesz- iroda, se a bátaszéki és decsi tanács nem tudott okosat mondani . .. Áz ember ekkor állítólag hosszú fohászba kezdett, melynek közzétételétől azonban eltekintenénk, annak ellenére, hogy a pilisi adatközlők igen lelkesen igyekeztek rekonstruálni szövegét. — Ez utóbbi esetből az látszik, hogy Pilis akasztófahumorral igyekszik befoltozni az önérzetén esett sérelmeket — a következő eset azonban annyira komoly, hogy azon már tréfálkozni sem tudnak. Az iskola részleges megszüntetése óta (és a teljes megszüntetés fenyegetettségében) elmegy Sárpilisről Bogár István, ki a Sárköznek első helyben született értelmiségije, s ki huszonhét éven keresztül a sárpilisi közélet egyik fő mozgatója volt! .. . Elmegy, mert nem tehet mást, mert ha az iskola is megszűnik, mihez kezdjen, elmegy, mert tehetsége és tapasztalata sokkal többre predesztinálja, mint Pilisen lenni — ezt mindenki megérti, nem is hibáztatják, de ha erre fordul a szó, bizony csak elhallgatnak... A népi együttes már meg is szűnt. Formálódik egy új, egységes sárközi — Decsen! ... Az apró községek sorsa, különösen ilyen sűrűn települt vidéken — fejlődésünknek ismét olyan momentuma, melyre tíz évvel ezelőtt nem gondoltunk. Hiszen Féja Géza, a magyar paraszti élet és a Sárköz kiváló ismerője éppen tíz évvel ezelőtt írta le, hogy Sárpilis a termelőszövetkezeti mozgalom kiteljesedésével új fejlődés, új felvirágzás előtt áll! S ez akkor így is látszott, ezt akkor kevesen gondolhatták másként. Mit láthatunk azonban jelenleg? A falu 780 lakosából aktív munkavállaló (vagy az lehetne) mintegy 350 ember. A különböző helyi munkaalkalmak (iskola, óvoda, bolt stb.) felszívnak 8—10 főt, az egyre inkább gépesített és jól szervezett szövetkezetnek (a várdombi téesz üzemegységé3 Forrás 33
