Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Kunszabó Ferenc: Sárpilis, 1970

legfeljebb tatarozásra kellett költeni a felszabadulás óta), s jócskán tudták és tudják segíteni városba került, ott megtelepedni, OTP-házat építeni, autót vásárolni szándékozó övéiket. . . Az autó, a ház, a szép berendezés mára persze többnyire már meg is van, s ha a fiatalok nyaralni, kirándulni vagy éppen turistaútra indulnak, akkor a gyerekeket hazahozzák a nagymamához, és a Skoda vagy Moszkvics messze röpíti őket.

A volt módosgazdacsoport a téeszben nem kapott vezető szerepet—nem is igen vállalta volna —, de jelentős posztok jutottak nekik olyan ágazatokban és helyeken, ahol tudásukat, tapasztalatukat, tekintélyüket a szövetkezet jól hasznosíthatja.

A volt középparasztcsoport idős és középkorú tagjainak már kisebb része maradt meg a föld mellett — mióta az közös lett. Vágyaik, terveik voltaképpen nem különböznek az előző csoportétól, s ezek az óhajok olyan mértékben realizálódnak, ahogyan társadalmi és anyagi lehetőségeik megengedik. Mert az ötvenes években még egy jó középparaszt gyereke se nagyon kerülhetett egyetemre (legalábbis ha „kékvérű” sárköziről volt szó), s maguk e fiak-lányok is inkább az ipari rétegekbe igyekeztek, mintha csak el akartak volna tűnni a hatalom szeme elől. . .A hatvanas évek közepétől az iskoláztatási korlátok megszűntek, csodák csodája, a volt módos és középparasztcsoportok gyermekei mégse nagyon törnek az egyetemek, főiskolák felé. Legfeljebb ha egy-egy vendéglátóipari főiskolás vagy agronómus kerül ki közülük. Ez a két csoport mindmáig kitartott a divatos ipari és szolgáltatási szakmák mellett. Hogy miért, a kontrasztból hamarosan kitűnik.

A volt középparaszti réteg mostanában emberré nőtt tagjainak majdnem fele azonban helyben dolgozik, s ha nem a téeszben, akkor a Várdombi Mezőgazdasági Gépjavítónál vagy a Szekszárdi Állami Gazdaságban — szóval mindenképpen a földön, a föld közelében. Apáik közül a rátermettek a téesz legjelentősebb (de nem a legfelsőbb szintű) posztjait foglalták el — nem a szövetkezet alakulásakor, hanem később, fokozatosan. A foglalás azonban nem teljes: maradtak helyek a többi csoportnak is. — Úgy tűnik, ez a térhódítás sem a téesz gazdálkodására,sem a pilisiek közérzetére nem előnytelen.

A volt kisparaszti rétegeknek aránylag a legkisebb része maradt meg a szövetkezetben. Ők máraz ötvenes évek elején nekiindultak a városnak,s a közös gazdaság megalakulása után még inkább. Velük beszélgetve úgy tűnik, presztisveszteséget szenvedtek az utóbbi évtizedben — mintha valami várakozásuk meddő maradt volna. Hogyne: nagyobb szerepre vágytak, nagyobb gazdasági-közéleti súlyra a szövetkezetben és a községben. Ehelyett azonban a hatvanas években még eredeti pozícióikat is elvesztették, majdnem mindet. Sokuknak legfeljebb feleségük maradt hát a téeszben, s maguk megindultak az ipar, a közlekedés, a kereskedelem felé,gyermekeiket is szépen terelgetve. Jópáran azonban a szövetkezeten kívüli mezőgazdasági munkahelyekre mentek. Úgyhogy, ha ma vasútas, buszkalauz, gépkocsivezető, traktoros, ipari betanított munkás, kőműves, ács, lakatos pilisivel találkozunk, akkor az legtöbbször volt kisparaszt vagy annak a gyermeke. — A tömegmunkahelyek megszállásában tehát egy emelettel lejebb jutottak a két előző csoportnál — egy bizonyos ponton azonban sajátosan megfordult a helyzet: gyermekeik előtt sohasem voltak csukva a középiskolák és az egyetemek, így közöttük akad pedagógus, agronómus, mérnök!. . Ez utóbbiak el is költöztek már Pilisről (a középiskolát végzettek nagyobb részével együtt) — de mivel szüleik többnyire házépítéssel, bővítéssel, bútor- és tévévásárlással, valamint új vaskerítés létesítésével voltak elfoglalva, hát sokat albérletesked- tek, nyomorogtak és várakoztak, míg végül is rendes lakásba jutottak.

A volt szegények részint nagyon elégedettek, részint igen elégedetlenek. Legtöbbször ugyanannál a személynél együtt találjuk az örömöt és a bánatot.

Elégedettek, mert:

— Mára mintegy kétharmad részük behúzódott a külterületről, lakást vettek elköltöző vagy új házba vonuló közép- és kisparasztoktól, kétszobásat, cseréptetőset, melynek két nagy ablaka gyakran a főutcára vagy pláne a valamikor őslakosoknak rezervált falumagra tekint!

— Lakásukban ugyanúgy ott a szőnyeg, az új bútor, gyakran a mosógép és a centrifuga is, mint a volt módosoknál: télen ők sem járnak már ceigban, hanem jó gyapjú vagy műanyagszövetekben.

— Tizenöt kiválasztott volt szegény, és tizenöt volt módos, illetve középparaszt családnál a megrendelt napi és hetilaplok, a rádiók és a tévék száma csaknem megegyezett. Az előbbieknél mindenből több volt valamivel.

— Fiaik-lányaik szakmát tanulhattak és tanulhatnak, sőt az ötvenes években egyenesen kapacitálták őket, hogy gyermekeiket iskolába adják! Adták is. Az 1950 és 65 közötti években a középilletve főiskolát végzett 42 pilisi fiatalnak csaknem a fele (19) a lakosság tizennyolc százalékát kitevő szegények közül került ki!

De elégedetlenek, mert:

— Ezerkilencszázhatvanig a proletár téeszben minden egyes vezető poszt az övék volt. Mára csaknem mindenünnen kiszorultak, kivéve a választott vezetőséget és az ellenőrző bizottságot, ezeket azonban nem tartják jelentőseknek. Megmaradt azonban minden fizikai és hórukk-munka. Ezeken a helyeken mindenütt övék a többség a szövetkezetben.

— Ha egy módos gazda kilép a mezőgazdaságból,abból mihamarabb szakember lesz, igen jó kereset31