Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - Bognár András: Űrhajó a földön - vagy fantasztikus történet?

3,12—13.

...Nagy földindulás robaját hallottam, amikor JHVH dicsősége fölemelkedett a helyéről; hallottam az élőlények egymást érintő szárnyainak a csattogását, az élőlényeket követő kerekek robo- gását, nagy földindulás robaját.

3,23.

Felkeltem, és kimentem a mezőre. Láttam, hogy ismét ott áll JHVH dicsősége; ugyanaz, amelyet a Kebar folyó mellett láttam.

8,1—3.

A hatodik esztendőben, az ötödik hónapban, a hónap ötödik napján történt: Juda véneivel ültem együtt a házamban, s JHVH-isten reám bocsátotta a kezét. Tűzhöz hasonló alakot láttam: a derekához hasonló valamitől felfelé tűznek látszlott; derekától lefelé pedig fénylett; olyan volt, mint az izzó érc. Kinyújtott egy kéznek látszó valamit, megragadott engem fejem egyik hajfürtjénél fogva, és felemelt az ég és a föld közé . . .

10,1—22.

Ezt láttam és szemléltem: a kerubok fejét körülvevő boltozaton olyasvalami jelent meg, ami (színével) a zafírkőhöz hasonlított, s rajta a (királyi) trónon ülőhöz hasonló valaki. Ez szólt a fehérbe öltözött férfiúhoz és ezt mondta:

— Menj a kerubok alatt levő kerekek közé, végy a kerubok alatt levő izzó szénből tele marokkal, és szórd a városra.

Láttam, amint odament. A kerubok jobboldalon álltak a templomban, és felhő töltötte be a belső udvart, amikor a férfiú belépett. És JHVH dicsősége a kerubról a ház küszöbére röppent, mire az megtelt felhővel, JHVH dicsősége fényével. A kerubok szárnyának a csattogása elhallatszott egészen a külső udvarig úgy, mint amikor a mindenható istenség szólt.

Amikor a fehérbe öltözött férfiú megkapta a parancsot, amely így szólt: „Végy tüzet a kerubok alatt levő kerekek közül!” —, bement és megállt a kerék mellett. A kerubok köréből az egyik kerub kinyújtotta kezét a közöttük levő tűz felé, vett belőle, és odaadta a fehérbe öltözöttnek. Az elfogadta, és távozott.

A kerubokon pedig a szárnyuk alatt emberi kézhez hasonló valami jelent meg. Láttam és szemléltem, hogy négy kerék van a kerubok mellett: mindegyik kerub mellett egy kerék. A kerekek színe olyannak látszott, mint a tündöklő tárziszkő; minden kerék alakja egyforma volt: olyan, mintha kerék lenne a kerék belsejében. Amikor mozogtak, négy irányban mozoghattak, nem kellett irány- változtatás közben megfordulniok. Ha az egyik irányt változtatott, követték a többiek is, de nem kellett közben megfordulniok. Egész testük, nyakuk, kezük, szárnyuk és a kerekek íves felszíne tele volt szemekkel. Fülem hallatára nevezték ezeket a kerekeket röppentyűknek.

Mindegyik élőlénynek négy arca volt: az első kerubarc, a második emberarc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc. Amikor felemelkedtek a kerubok, láttam, hogy ez ugyanaz az élőlény, amelyet a Kebar folyó mellett szemléltem. Ha a kerubok jártak-keltek, mellettük mozogtak a kerekek is; ha a kerubok meglibbentették szárnyukat, hogy felemelkedjenek a földről, a kerekek sem maradtak el, mindig velük voltak. Ha azok megálltak, megálltak ezek is; ha azok felemelkedtek, felemelkedtek ezek is. Életlehelet volt ugyanis a kerekekben.

Ekkor JHVH dicsősége kivonult a templom küszöbére és megállt a kerubok felett. Erre a kerubok meglibbentették szárnyukat, és előttem emelkedtek fel a földről. Amint távoztak, követték őket a kerekek is; megálltak JHVH temploma keleti kapujában, ahol Izrael istenségének a dicsősége volt felettük.

Ez az az élőlény, amelyet a Kebar folyó mellett láttam, s amely Izrael istenségének van alárendelve. Most értettem meg, hogy kerubok voltak (benne). Négy arca és négy szárnya volt mindegyiknek, s a szárnyak alatt emberi kézhez hasonló valami volt. Arcaik pontosan olyanok voltak, amilyeneket a Kebar folyó mellett láttam, s ugyanolyan volt az alakjuk is. Mozgásuk iránya ez volt: arccal mindig előre.

11, 22—24.

... A kerubok meglibbentették szárnyukat, és velük együtt felemelkedtek a kerekek is. Körülöttük volt Izrael istensége dicsősége. JHVH dicsősége felemelkedett a város közepéből, és megállt a várostól keletre fekvő hegyen. Engem is megragadott a szellem, és az istenség lelke elvitt Káldeába a foglyok közé. Azután eltűnt előlem a látomás, amelyet szemléltem. Én pedig elmondottam a foglyoknak JHVH minden igéjét, amelyet velem közölt.

22