Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Bognár András: Űrhajó a földön - vagy fantasztikus történet?
BOGNÁR ANDRÁS Űrhajó a földön—vagy fantasztikus történet? Megtörtént eseményt örökít meg, vagy a fantáziája termékét tárja elénk JEHEZQÉL — görögösen JEZEKIÉL — az alábbi leírásban, nem tudjuk. Mégis érdemes foglalkoznunk az érdekes történettel, mert mind az űrhajózás, mind a fantasztikus irodalom iránt élénk az érdeklődés napjainkban, s ez az első összefüggő írott „történet” e tárgyról. (A szöveget a héber eredeti alapján állítottam össze, de figyelembe vettem a görög Septuaginta és a latin Vulgata változatait is, s felhasználtam a más szempontok szerint készült régebbi magyar fordításokat.) A szöveg:I,I—28. A harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, az ötödik napon történt, amikor a foglyok között éltem a Kebar folyó mellett, hogy megnyíltak az egek és isteni látomást láttam . .. Ezt láttam: forgószél jött észak felől: benne viharfelhő és fel-fellobbanó tűz, körülötte fényesség. A tűz közepében olyasvalami látszott, mint az izzó érc. Négy élőlényhez hasonló valami volt benne. Ilyennek látszottak: hasonlítottak az emberhez, de négy arca és négy szárnya volt mindegyiknek. Lábuk egyenes láb volt, de a lábuk talpa olyan, mint a borjú lábának a talpa, s úgy villogott, mint az izzó érc. Szárnyuk alatt négyoldalt emberkéz volt; arcuk is, szárnyuk is négy irányba nézett, s egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Járás közben nem fordultak meg; mindegyik a saját arca irányában haladhatott. Arcuk hasonlított az emberi archoz, de mind a négynek jobb oldalon oroszlánarca, mind a négynek baloldalon bikaarca, s mind a négynek sasarca is volt. Mind a négynek a szárnya felül ki volt terjesztve; két-két szárnyuk összeért, kettő-kettő pedig beföldte testüket. Mindegyik a saját arca irányában mozoghatott. Arra mehettek, amerre a lelkűk vitte őket, járás közben nem kellett megfordulniok. Az élőlények olyanok voltak, mint a tűzben izzó szén, olyanoknak látszottak, mint az imbolygó fáklya. Ilyennek látszottak az élőlények. Ragyogtak, mint a tűz, és atűzből villámok csaptak ki. Ha az élőlények jártak-keltek, olyanok voltak, mint a cikázó villám. Miközben az élőlényeket szemléltem, láttam, hogy egy-egy kerék jelenik meg az élőlények mellett négyoldalt a földön. A kerekek a tárziszkőhöz hasonlóan tündököltek, s mind a négynek egyforma volt az alakja. Felépítésük olyan volt, mintha kerék lenne a kerék belsejében. Mind a négy irányban mozoghattak, s nem kellett fordulniok, ha irányt változtattak. A kerekek alakja és nagysága rettenetes látvány volt; mind a négynek az egész felülete köröskörül szemekkel volt tele. Ha az élőlények mozogtak, velük együtt mozogtak a kerekek is; s ha az élőlények felemelkedtek a földről, velük együtt felemelkedtek a kerekek is, és követték őket. Életlehelet volt ugyanis a kerekekben. Ha az élőlények elindultak, mozgásba jöttek a kerekek is; ha azok álltak, álltak ezek is; ha azok felemelkedtek a földről, felemelkedtek a kerekek is, és követték őket. Életlehelet volt ugyanis a kerekekben. Az élőlények feje felett az égboltozathoz hasonló valami volt. Félelmetesnek látszott, és olyannak tűnt, mint az átlátszó jég, amely felülről fogja körül a fejüket. A boltozat alatt a szárnyaik egyenesen álltak; egyiknek a csapása elérhette a másikét; két-két szárnnyal pedig befödték a testüket. Szárnyuk suhogását olyannak hallottam, mint a nagy vizek zúgását. Amikor mozogtak, olyan hangot hallattak, mint a zsibongó tömeg vagy a zajongó hadinép. Amikor álltak, lebocsátották a szárnyaikat. Egyszer csak hang hallatszott a fejüket körülvevő boltozat felett. Olyan (színű) volt ez (a boltozat), mint a trónt díszítő zafírkő. A trónszékhez hasonló valamin pedig emberi alakhoz hasonló valami látszott. Belül köröskörül olyasvalamit láttam, mint az izzó érc vagy a fel-fellobbanó tűz. Ilyesmi vette körül őket ágyéktól felfelé. Ágyéktól lefelé pedig köröskörül úgy ragyogtak, mint a tűz, és fényesség áradt belőlük. Olyannak látszottak, mint a szivárvány, amely esős napon a felhőben megjelenik s ragyogás tszik köröskörül. 2,9-3,4 ... Láttam, hogy egy könyvtekercset tartó kéz nyúl felém. Kiterítette előttem a tekercset, amely mindkét felén tele volt írva: siralom, gyászének és jajszó volt a tartalma. És szólt hozzám: Emberfia, edd meg, ami előtted van, edd meg ezt a tekercset, aztán menj és beszélj Izrael fiaihoz. Erre kitátottám a számat, ő pedig megetette velem a tekercset, és így szólt: Emberfia, fogadja be a gyomrod, minden belső részed teljék meg ezzel a tekerccsel, amelyet én adok neked. Megettem, s oly édes volt a számban, mint a méz. 21
