Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - Jókai Anna: A labda (regényrészlet)

— Előlegezzük a bizalmat — feleli Kenderes—, Ferikém, te tudod, már az a bizonyos Viliam is megírta: több dolgok vannak ég s föld között... nem tudhatjuk előre.

— Ember a világűrben — kiáltotta Rókáné, s egy paksaméta jeggyel belépett a szobába. — Az űrrepülés jövője . . . szerintem vissza fog fordulni az előadó . . . tizenöten, ha lézengenek.

— De hiszen vetítenek is — mondta fáradtan Melinda—, és én intézkedtem, hogy a terem tiszta legyen.

— Nem érdekli őket — vonta meg a vállát Rókáné —, nem csodálom. Téged érdekel? Téged is egészen más érdekel, kisanyám, a szabadidődben . ..

— Én fürödni szeretnék — mondta Melinda békésen. — Hol van itt a közelben egy patak?

— Patak? Itt? Ha csak ez a sárga, maszatos Csupi nem . . .

— Dehát a dombok, körös-körül . . .

— Jó — egyezett bele Rókáné—, keress egyet. Lehet, hogy akad. Patak! Ilyen marhaságot... — elnézően nevetett.

Hirtelen igazított a szemöldökén. Patkó Béla sétált be meggypiros garbóban. Mint egy maneken, úgy viselte az élénk színeket. Mégsem lett tőle nőies. ,,Én annyira férfi vagyok, hogy megtehetem” — ezt kiabálták ezek a színes pulóverek.

— Kérek három belépőt — mondta Rókánénak —, és ne hagyja ott máskor a pénztárat Jucika, csak húsz perccel kezdés után.

— Két-három ürgéért érdemes? — biggyesztett Rókáné.

— Nem — mondta Patkó Béla tárgyilagosan —, de muszáj. Nem akar bekukkantani? — kérdezte Melindát. — Hőseink éppen most lebegnek a súlytalanság állapotában.

— Lebegnék abban már én is, szívesen — sóhajtotta Melinda.

— Fontolja meg — Patkó átnézett az ablakon, messzire —, akkor se hagyná el magát ez a sok vacak ... — megpöckölte a pecsétet —, követné minden a levegőben.

— Ezért nem vágyom a Holdra — mondta Melinda —, elég nekem egy kis sziget is.

— Sziget? — kérdezte Patkó. — Maga még itt tart? Ó, de fiatal.

— Hallod, az öregembert — kotyogta Rókáné—, negyvenöt, a legszebb férfikor.

— Nem lesz itt mindig ilyen fölfordulás — folytatta Melinda —, ha már sínre kerül . . .

— No persze — felelte Patkó Béla óvatosan — valamit azért enyhülni fog . .. jucika, csináltasson gyorsan egy mázolmányt a festőnkkel: a Jászai Színház nem a Hawai rózsáját hozza, gyomorsüllyedést kapott a primadonna, hanem a Bánk bán-t, helyette . . .

— De hiszen ez nagyszerű — mondta Melinda. Rámolta a holmiját a fiókba. Ma este legalább egy félórára megkeresi azt a kertet. A hátsó folyosón jobbra, onnan egy kis csapóajtó, már elmagyarázták.

— Nagyszerű, gondolja? — Patkó sóhajtott, unottan. — Hát akkor jöjjön velem, és segítsen.

— Én már délután intézkedtem — mondta Melinda mérgesen. — A székek nem nyikorognak. Megigazíttattam az asztalos bácsival.

— A székeket? Hogy ne nyikorogjanak? — Patkó nevetett. — Holnap valamivel több dolga lesz, ha ma este a jónép felhasogatja.

— Ugyan, Béla. Maga született pesszimista. Nem is tudom, ezzel az alkattal, minek vállal ilyet . . . ?

— Könyörögtem — mondta Patkó gúnyosan —, valósággal könyörögtem, hogy idejöhessek . .. nem gondolja?

Jobb a békesség. Melinda felállt, köpenyét hanyagul a kampós fogasra akasztotta. Ezt is ki kéne mosni. Teknőben, kora délelőtt, a fák alatt, facsiptetővel szárítani, kenderkötélen.

— Piszkos, mi? — kérdezte Rókáné. — A Horváthék mossák, felváltva, ez a mellékesük. Eszedbe ne jusson elvenni tőlük!

— ... a kertet. Megkeresem a kertet.

— Hétkor elfogy a frissensült a kifőzdében. Nyolckor a Jászaiak.

Nem törődött velük. Mi lesz, ha folyton odahallgat?

Könnyen megtalálta, egészen helyes kis kert volt. Ide nyílt a régi gondnoklakás. A gondnokgyerekek a fűben játszottak. A bicikli is ott állt, az ajtónak támasztva, a „szolgálati bicikli”; hiába bíztatta az igazgató, Melinda egyelőre nem vette el, kell valami a gyerekeknek, az asszony dolgozik, azóta szövetkezetben, a férfi meg kórházba került, idegi alapon.

Leereszkedett a tengerészkék, rongyos nyugágyba, nem bánta, hogy drótok birizgálják a lábát. Szemét lehúnyta, kezét lógatta.

„Virágokat ültetek majd — gondolta — ide, a gesztenyefa köré. Virágot, amelyik bírja az árnyékot. És ha ezek elmentek, ez lesz az én kis birodalmam. Ez a tiszta illat, földszagú szél a hegyek felől . ..

7