Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - Goór Imre: Öt vers

FAGYOSAK

Elolvasván a könyveket

értőkké váltak s — úgymond — alkotókká: galacsint gyúrtak aranyból, hulladékból, közepébe helyezvén gyermekük.

Görgetve pöttöm gömbjüket, járták a nap pályasíkjának földünkkel alkotott metszésvonalát mélyúton, kátyún, jégen, dolomiton.

Feltartott koponyájuk üregében szüzeknek büszkesége, elrendelt gyermek leendő büszkesége, csontbadermedett büszkeség.

Térképükön képírva sémás jelekkel öböl, táj, földrész, ásvány, csillagok. Barlangnyílásaikon ki-bejárnak nyurga Pláton és nagylábú Mallarmé

— mert, olvasván a könyveket rokonaivá nőttek Amazoknak; de szívük jégbe dermedett, fagyosak, mint e vers, mely őket idézi.

6