Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - Kovács Győző: Fábry Zoltán leveleiből
I KOVÁCS GYŐZŐ Fábry Zoltán leveleiből Tíz esztendőnyi barátság és ismeretség fűzött a nemrég elhunyt Fábry Zoltánhoz. E tíz év alatt hatvanhét levelet kaptam tőle. Most néhányat, részleteket szeretnék átadni a köznek. 1961. decemberétől 1970. májusának végéig terjedő időt ölelik fel e részletek. Arra törekedtem, hogy valamelyest áttekinthető képet adjak Fábry Zoltán írói elveiről, emberi magatartásáról, visszaemlékezéseiből. Annyit be kell vallanom — utólag is, hogy e viszonylag nagy mennyiségűre duzzadt levelezést elsősorban az indokolta: közel tíz esztendőn át vallattam-faggattam Fábry Zoltánt életéről, pályájáról, a múltról, írói és emberi kapcsolatairól. Tudatos volt e faggatózás: a Fábry-monográfiához gyűjtöttem az anyagot. Ezért e levelek forrásértékűek és hi- telűek. Az író maga — a legilletékesebb — vallott, hűségesen és soha meg nem köszönhetően. Ennyit szerettem volna megírni Fábry Zoltán levélrészleteinek bemutatása elé. A monográfia elkészült, Fábry Zoltán meghalt s — ma már késő törekvés lenne és hiábavaló is a faggatózás. A levelek (az itt nem közöltek is) meg a beszélgetések Stószon: kerek egész életművet mutatnak. Fábry Zoltán minden levelét Stószról írta, ezért csak azok dátumait közlöm. 1. (1)961. XII. 12' „Minden szellemember: probléma. Aki nem probléma, az nem is vet hullámot... Új könyvem —„Emberek az embertelenségben” — nyomdában van. Hónapok óta nem tudtam sorsáról semmit, míg most a kiadó arról értesít, hogy már nyomják (és csupán 2—3 lap kihagyással, nem úgy, mint a Palackpostánál.)” 2. (1)964.1.26. ,, ... Nem igen álltam közvetlen kapcsolatban sem német, sem egyéb antifasiszta íróval. Itt-ott egy-egy levél: Kurt Tucholsky, Bernhard von Brentano, Hans Siemsen (ezzel a legsűrűbben), Leonhard Frank, Bruno Vogel. Személyes ismeretség: Ludvig Renn, akivel két hétig együtt jártam a ruszinszkói éhségterületet: a Verhovinát. (Ennek gyümölcse az elkobzott könyvecske: „Az éhség legendája”) .. . József Attila-kapcsolatról a könyvekben mindent elmondtam. Ehhez még elolvasandó a forgalomba nem került J. A. Emlékkönyvben megjelent írásom . . . Az első nagy irodalmi impulzus talán Gerhart Hauptmann: Takácsok- ja volt. Különös „szellemi atyám” nincs. A háborús írók közül a német expresszionisták és itt különösen Fritz von Unruh. Példakép, antifasiszta halhatatlanság, két név, melyek bennem élnek: Carl von Ossietzky, Thomas Mann. És egészen, minden más hatást messze felülmúlón, egy életet eldöntőn és kísérőn: Ady Endre! — Ennyi az, amit írhatok ...” 3. (1(964. X. 17. „Kb. 1927-ben léptem be a pártba, de nemsokára „hivatalosan” ki kellett lépnem (azaz: többet nem fizettem tagdíjat), mert különleges illegális munkára használtak fel. Ma már megmondhatom: futárszolgálat a Tisza és Prága között. Halott ügy volt, mert nem tudtam sem szlovákul, sem csehül, sem románul, sem ukránul. Amikor kezdtem gyanússá válni a ruszinszkói spicliknek, leváltottak. (Fedőcélból: Korunk-előfizetőket akviráltam). Utána csak 1931-ben léptem be, amikor Stószon megválasztottak bírónak. (A formai volta miatt kellett ezt), de utána megint csak nem igen szerepeltem tag-mivoltomban tagsági díjat sem fizettem. Ettől eltekintve, pl. a stószi párt gyűléseit nálam a könyvtárban tartotta, amikor nem kapott egyleti helyiséget. Szóval: tag is voltam, meg nem is. 1945-ben újra beléptem a pártba, de két hónap múlva, amikor itt Szlovenszkón minden magyart és németet sommásan kizártak, kidobtak a pártból, az engem is érintett. Többé párttag nem lettem .. ” 4. (1)966. Vili. 31. „Kedves Győző, még csak most kaptam meg a Napjaink augusztusi számát és benne az Általad már jelzett írást. Köszönöm nagyon, hisz épp a lényeges neuralgiai pontot, a vox humanat tapogatja ki és magyarázza. 13
