Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - Weöres Sándor: A jegyespár és a farkas (vers)
az én gazdámat kínok habja mossa. Mit félredobtam, tiéd legyen, áldott. Távozz! hogy megkapd égi boldogságod, nyald a Szent Péter két talpát síkosra.” 13 Ezzel ellökte aráját a mélybe. Zuhant — s elkapta forgó villi-örvény, sodorta, vitte. A nyomukba törvén úszott utánuk a légben a farkas. és hirtelen csak hosszúkásra nyúlott s mingyárt koronggá szökkent: így, rugókém a menyasszonyt a kék magasba dobta, s ő szállt és ívelt fényes meteorként följebb, mint a menny roppant kupolája — utána esni kezdett. És a méhe új hüllőt ejtett a hullás ölébe. A farkastól lett szörnyszülött leánya. 16 Bőgött az ordas: „Vess meg, szép szegényke, Soha-nem-látott furcsa csodaszörny volt űzz el magadtól, rám többet ne hallgass, küldj el rögtön! különben elkísérlek. Teveled most a menyországba mennek, és ha te ott a farkassal jelensz meg, kulcsos Szent Péter meg se hallgat téged.” 14 Felelt a lány: „Ő megint eltaszított, ki vőlegényem és életem álma. Hiába van száz szőrös pók-kaszája, imádom így is, mint hajdan a szépet. Ő bennem bosszút és keservet szított, és szeretem őt, és szeretlek téged, búmba-fulladt, ki új életre keltél. Ne hagyj el, haljak bár pokol-hallálal. Ő felér nékem az egész világgal, te több vagy nékem valamennyi szentnél.” 15 Közel magaslott a menny boltozatja. A tölcsér pörgött és keringve zúgott, a lány: farkas és más-jegyese lánya, de mégse volt rém, csak csuda-csunyácska: öklömnyi nőstény, mégis nagyszakállú, szeméből langyos butaság kolompolt, akkora szájú mint a marhavályú, az orra hétrét össze-vissza hajló a feje emberfej volt s tiszta-szőrös, és farkas-teste csupasz, libabőrös, s farka gyászfátyol volt, hosszú, kanyargó. 17 És estek egyre, míg végre lehulltak éppen a mennyek kapuja elébe. A kapuboltnak csillag-raj az éke, nagy rózsa hajnalfelhőkből alatta, szirmai lágyan egymásra-simulnak, és köztük puha ösvények fonatja, és benn a bibe hármas, trónos állvány, hol Isten trónol, körötte a szentek a porzók csúcsán zsoltárt énekelnek, virágkehelyből nektárt iddogálván. 12
