Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Szekér Endre: Nagy Lajos stílusa
(Szekér £ndee Nagy Lajos stílusa Magadat megosztottad önként, elsuhantál és ittmaradtál. Mint csiga, megsejtve a törvényt, a csönd fűszálára tapadtál. (Juhász Ferenc: A menekülő ember) A pályakezdő Nagy Lajos írásmódjában felfedezték már azt az eszköztelenséget, azt a látszólag rideg tárgyilagosságot, mely elkülönítette a kortársi magyar széppróza stíluseszményétől. Illyés Gyula 1931-ben írt Nagy Lajos művéről, a Bérházról. Ebben a kritikában Illyés a legfontosabbat ragadja meg: Nagy Lajos stílusa eltávolodott az akkor divatos, a Nyugat íróira jellemző „színes”, „pompázatos” .külsőlegesen csillogó prózastílustól, az impresszionista stílus hangulati elemeitől, (pl. Krúdy, Kosztolányi). A stílusban bekövetkezett változást azért kell külön kiemelnünk, mert ez az egyszerűség, természetesség nincs kapcsolatban a népiességgel. Ez a látszólagos „eszköztelenség”, természetesség: városias, az író mellőzte a népies stílus magyarázkodó hasonlatait, természeti képeit legtöbb írásából. Nagy Lajos keményre kalapálja a mondatait, minden feleslegest mellőz, kiirt, szinte a meztelen gondolattal találjuk szemben magunkat. Illyés Gyula így jellemezte Nagy Lajos stílusát: „A rövid, éles mondatok, mint korbácsütések villannak, csattannak, verik, kényszerítik az olvasót, hogy erre az ideálra tekintsen. Nem védekezhetsz ellene, olvasó. Ha átengeded magad az olvasás gyönyörének, ,ha átadod magad’ a kitűnő írónak. A kitűnő író a második fordulónál már vállon ragad, megpenderít és lök, erőszakol, hogy vele haladj; igen, erőszakos és türelmetlen, akár a hajdan oly romantikus, udvarias hangú szabadságtörekvések. Igen, kitűnő író, de hangjában az egykor a rábeszélésre törekvő gondolat egyre keményebben suhog.” (Ingyen lakoma, I. 49. o.) Nagy Lajos stílusát a brechti epikus színház módszereivel vethetnénk össze: Nagy Lajos Brechthez hasonlóan nem „elandalítani”, „szórakoztatni” akar műveivel, hanem gondolkodtatni, felrázni. Ezt azért érdemes külön megvizsgálnunk, mert csaknem egyedi út a korabeli stílustörekvések között. A „Nyitott ablakok” c. elbeszélésében azt a két pesti nincstelen férfit mutatja be, kik észreveszik, hogy a Körúton a szemközti lakásban egy pár szeretkezik szinte nemtörődömséggel. A két férfi: Sándor és Balázs előtt anyagi korlátok merevednek: „kettőnknek együtt nyolc hatosunk van”, és így örömeik is korlátozottak. A kispénzű emberek lelkiállapotát így festi az író: „Balázs nem válaszolt. Visszament az ablakhoz, és Sándor mellé telepedett... A túloldali fiú már a dolgozóasztalánál ült, és folytatta a munkáját, rettenetes nyugalommal, figyelmes fejtartással, rendben volt minden dolga, evett .ivott, szeretkezett, körülötte sima és nyugodt volt a láthatár. Sándor beszélt, még mindig fátyolosán reszketett a hangja: — Barátom, ha most kézbe kaphatnék egy puskát, és koponyán lőhetném azt ott, úgy érzem, valamit nagyon megnyugtatóan és igazságosan intéznék el . ..” A társadalmi ellentétek rajza mindig erős Nagy Lajos novelláiban. Egyszerűen megállapítja az író a szemben lakó „rettenetes nyugalmát” (itt fontosnak látszik e két jelzős szerkezet: „rettenetes nyugalommal, figyelmes fejtartással.”) S hirtelen összegezi, hogy miért nyugodt. Egymás mellé helyez gyorsan három igét. Ezzel hihetetlenül tömörít, („evett, ivott, szeretkezett.”) Ez a rész higgadt, nyugodt kijelentés. Ezután vált a hangnem, a másik szereplő indulatát érzékelteti („fátyolosán reszketett a hangja”), aki meg is fogalmazza gyilkos vágyát. A mondatok itt egymás után sorjáznak, s a cselekedetet feltételes módban fejezi ki („kézbekaphatnék”). 47
