Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Márkus István: Egy mai falukutató töprengéseiből
A közművelődési közérdek — a mélyebb kulturálódáshoz fűződő össztársadalmi érdek — nem találta meg a maga ,,új mechanizmusát”. Nem is lehet azt olyan módon, józan számítással, megkonstruálni, mint a gazdasági mechanizmust. Hanem csak úgy, ha bekapcsolódnának azok a hajtóerők, amelyek az emberek tömegét erőfeszítésre ösztönöznék. A „társadalmi elvárás” hajtóerői. Ha műveltnek lenni, élethossziglan elmélyülten művelődni: megbecsülést, és pedig közvetlen, érvényes társadalmi megbecsülést teremne. Szóval, ha az érvényes közösségek és szervezetek a család, az üzemi közösség, a falu, a műhelykollektíva, fiatalok számára az iskolai osztály és a nemzedéki baráti kör követelné meg többé-kevésbé mindenkitől, hogy művelődjék, jutalmazná elismeréssel, megbecsüléssel a kultúrálódást. De hogyan lehet társadalmi normává tenni azt, ami a társadalomnak spontánul nem normája? Hogyan lehet, teszem azt Jászfényszaru vagy a szabolcsi Nyírkáta társadalmában, ember és ember közötti kapcsolataiban elültetni egy követelményt, amely ezideig nem él? Hogyan lehet a falusi értelmiséget érdekeltté tenni társadalmilag, az érvényes közmegbecsülés bekapcsolásával a mélyebb művelődésben, ha jelenleg nem érzi magát érdekeltnek, s ilyenformán valóban nincs is érdekelve abban? Vaíahol mégis el kell kezdeni. Talán ott, hogy azok a nagy össztársadalmi szervezetek, amelyeknek — centralizált felépítésüknél és nevelő lehetőségeinél fogva — módjukban áll tagjaik magatartását és gondolkodását bizonyos mértékig alakítani: fogadják el a mélyebb művelődés igényét az emberi érték egyik ismérvének. Azután: hogy mindazok a szakmai testületek és országos meg területi szervezetek, amelyek a pedagógusok, orvosok, agrárszakemberek s egyéb értelmiségiek munkájára és életvitelére, továbbképzésére és társadalmi minősítésére hatással lehetnek: ugyancsak emeljék a kulturális mércét. Fokozzák e tekintetben is a követelményeket tagjaikkal szemben; teremtsék meg- a szakmai továbbtanuláson kívül — az általános művelődés segítésének intézményes módszereit. Továbbá: a felsőfokú és középfokú iskolákon, a tanári karok belső követelményvilágán, a szakmai oktatási folyamatok, általános kulturáltságán, az iskolák légkörén, az iskolavégzéshez fűződő elemi követelmények szintjén is múlik — talán éppen ezen fordul meg, hosszabb távon — a műveltség és a művelt ember társadalmi értékelése. A módszerek átgondolhatok. Attól kezdve, megkívánja-e egy tantestület önnön tagjaitól az olvasást, az elmélyülést egy-egy témakörben; odáig például, hogy megtanítják-e a végzős gimnazistákat vagy a végzős agrármérnököket a folyóiratok megbecsülésére. A művelődési követelmények fokozatos intézményes emelése és elmélyítése révén juthatunk előbb-utóbb oda, hogy a családok — előbb egy kisebbség, majd évtizedek alatt a többség — a maga érdekének fogja fel a családtagok, elsősorban a fiatalok művelődését. S a maga eszközeivel — a családi szoktatás, nevelés, a családi értékrend eszközeivel — is dolgozni kezdjen ezen. A családi érdek, az üzemi és össztársadalmi érdek gazdasági összekapcsolását nagyjában-egészében sikerült —legalábbis egy hosszú fejlődési szakaszra — érvényes módon megoldani. Az össztársadalmi művelődés a mélyebb közművelődés érdekét még nem tudtuk sem üzemi, sem családi érdekekkel elevenen összeötvözni. ■ 53
