Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - ÉLŐ MÚLT - Pomogáts Béla: Tamási Áron népi színpada
költő csak az lehet, aki a magyar eredetiség medencéjéből meríti meg a maga eredetisége korsaját.” Ezt a „népiséget” hozta a színpadra a népi játék műfaja. És ennek a népiségnek, ennek a népi játék-műfajnak a képviselői Tamási Áron színdarabjai. Elsősorban az Énekes madár. Az Énekes madár írója valóban a „magyar eredetiség medencéjéből merítette meg a maga eredetisége korsaját”. Az áttetszőén tiszta szerkezetben formált, mégis jelképesen mélyértelmű színjáték olyan, mint egy székely népmese. Azt látjuk, hogy az ármány fon- dorkodása és az erőszak durvasága ellenére miként lesznek egymáséi a szerelmesek. Németh László mutatta ki Tamási „játékai” című írásában azt, hogy az Énekes madár a népmese hármas szerkezeti rendjében építi és oldja meg konfliktusát. A három felvonás ugyanazt a cselekményt ismétli meg, három egyre erősödő fokon. Mindannyiszor a két vénleány — Eszter és Regina — s a két vén legény — Lukács és Máté — próbálják elnyomni, visszaszorítani a fiatalokban — Magdóban és Mókában — az ébredező szerelmet. Először furfangos szavakkal, ravasz beszéddel, majd egyre durvább erőszakkal. Kútba dobják Mókát, s amikor onnét megmenekül, fegyverrel akarják elpusztítani. Bezárják Magdót, próbának vetik alá, majd kikergetik a tornácra, végül őt is el akarják emészteni. De nem sikerül: Móka és Magdó minden próbát megállanak, s végül is együtt távoznak a szerelem és a boldogság felé. A darabnak nemcsak a szerkezeti rendje népmeséi, hanem a megoldása is. A három próbát ugyanis három csoda segíti állani. Először Magdó emeli ki sarkaiból a szoba falát, annak bizonyítására, hogy az ő szerelme a legerősebb, a legnagyobb a három nőtestvéré közül; majd a Mókát rejtő diófa nyújtja ki ágait az ég felé, hogy megmenekítse a legényt üldözőitől; végül pedig a szerelmesek madárrá válva repülnek el a rájuk szegezett puskák elől. Sorsukat a népmese csodái bonyolítják, történetüket ezek a csodák viszik előre, ezek segítenek megoldani. A legnagyobb csoda azonban nem a mozduló fal vagy az égnek emelkedő diófa, hanem maga a szerelem. Móka és Magdó szerelme, amely minden akadályon diadalmaskodik, minden ellenséget legyőz. Egyszerűek és szegények Tamási szerelmesei; Móka ajándéka, amivel Magdót eljegyzi menyasszonyának, csupán két kicsiny erdei madártojás. Érzéseik azonban gazdagok és hatalmasok. S ezek az érzések diadalmaskodnak a szűkös lehetőségeken, kudarcokon. Tamási hősei mind ilyenek: a szegénységből, az egyszerű emberi sorsból indulnak a boldogság, a szerencse, a szerelem felé. Mint Ábel, Csórja Bódi és Jégtörő Mátyás, mint a Lélekindulás „hatalomban gyengébb, lélekben erősebb” legényhősei, mint a valóságban is a csíki vagy háromszéki falvakból az élet meghódítására induló ifjú székelyek. A szegénységből lépnek a boldogság felé, s bár útjuk gyakran kudarcokon, bukásokon át vezet, nem mondanak le a reménységről. „Tamási világa — mondja Illés Endre — tragédiák és bukások fölött is kijózaníthatatlan hetykeség, fiatalság, bizakodás, — a népmesékben lobog ilyen mély megtartó erő.” A népmeséknek ez a megtartó ereje, tiszta lángja került át az Énekes madárral a színpad díszletei közé. Magdó és Móka szerelme valóban ennek a tisztán lobogó lángnak a kötői szimbóluma. Mert Tamási nemcsak a székely nép életének drámai-játékos képeit mutatja be a színpadon, hanem jelképekbe rejtett igazságokat is felmutat. Mindegyik darabja „elhúz” az etikai parabola felé: népének tisztaságát, életerejét, vágyait és tennivalóit jeleníti meg. Ez a jelképesség emeli fel színműveit a naturalisztikus népdrámák világából valami tisztultabb költőiségbe. S ezt a jelképes erőt szolgálják dramaturgiájának és nyelvének technikai vagy stiláris eljárásai. Népi játékai ezért „túlmutatnak” önmagukon. Égy-egy anekdotikusnak tetsző történetbe — mint például az Énekes madár népmeséi cselekményébe — a székely népi élet egész szellemi-etikai panorámáját sikerült belesűrítenie. Németh László erre a sűrítésre céloz: „A drámának a valóság összevonásával, gyorsabb villanásokkal, nagyobb mozgási szabadsággal, az ünnepek sűrítettségéve! kell perceibe a napokat, ládácskájába a tereket s szavaiban a gondolatsorokat beszorítani.” Tamási tere: a Székelyföld; gondolatsorai: a székelység erkölcsét, eszméletét és sorsát érintik. Őket szorította be — ha jelképes módon is — színpadi alkotásaiba. Népi játék — korszerű színpad A népiség érvényesüléséről beszéltünk az előbb. De hogyan igazodik ez a színpad a modern dráma és a modern színház törekvéseihez? A jelké pesség és az etikai szimbólumok i- ránt mutatkozó igény lényegét tekintve a korszerűség fogalmainak körébevág. A modern drámairodalom általában ügyel arra, hogy a mű ne csupán valamely egyszeri cselekvés ábrája legyen, hanem jelképes módon terjessze ki érvényességének körét az emberi világ tágasabb szféráira. Gondoljunk azokra a darabokra, amelyek egy-egy konkrét szituációban 40
