Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Sütő József: A „kerítő” és az „ártatlan” Gertrudis

Ezzel az itt megismert vonással egyezik a királyné magatartása a dráma további folyamán is.

Midőn Izidorától megtudja Ottó merényletét Melinda ellen (IV/2.) s utána rögtön, hogy gyilkos is lett, így háborodik fel: ,,Ezt is? Ottó”, így érzékeltetvén, hogy az előbbi tette (a merénylet) is vérig sértette. Nem a Bánktól való félelem itt az uralkodó érzelem (bár kétségtelen, ez is jelen van), hanem megint a meráni bíbort ért mocsok. így folytatja elmerengve pár szavas kitörését: „Ottó! Meránia!”, s végső konklúzióként így kiált fel: „Átok reád fiú, ki örök mocsok | közé keverted hazádat!” Ugyanaz a magatartás, mint az 1/ 2. jelenetben, itt is „bíboruk bemocskolóját” látja.

Végeredményben Melindát, mikor gyalázata után megjelenik nála, sajnálja, fájdalma meghatja. „Szánlak” mondja a IV/4. jelenetben. Akkor szól így, még mielőtt észrevenné rajta a megzavarodottság, a kezdődő tébolyodás nyomait, tehát családi tragédiájára, nem elmebeli állapotára érti.

Még mikor elvezetteti — bár az udvari asszonyok előtt felveszi a méltóság hangját — azon is átüt ez az el nem titkolható részvét. Katona rendezői utasítása itt így érezteti e lelkiállapotot: (a bejövő asszonyokhoz — méltósággal, de mégis valamennyire szánakozva) „Vigyétek e szegény tébultat el!”

Gertrudis Melinda szerencsétlensége után érzi, hogy Ottó tettéért valamelyest ő is felelős, bár nem tudott előzetes udvarlásáról és az elcsábításban sem segítette elő. Határtalan büszkesége azonban itt sem talál megoldást a kimagyarázkodásra, sőt még gyanú- sabbá válik Bánk előtt. De figyelemre méltó az a heves és őszinte kitörése, amellyel a Bánk részéről elhangzó nyílt vádat visszautasítja (IV/7.):,,B: ...aki lábat ád a bujálkodónak, és tovább az áldozatra így tekint le — ő | holott nem érdemes, hogy saru-1 szíját megoldja: mert kenőcsli testét, | lelkét. G: (megsértett büszkeségének legnagyobb dühével felugrik) Gonosz hazug! ki tette azt? — | Légy átkozott Melindáddal! legyen | örökre átkozott az a kölyök, kit | gyalázatomra szült Meránia!”

Ezeket a sorokat a „kerítő” — magyarázat hívei úgy értelmezik, hogy női hiúsága miatt, a „mert kenőcsli testét, lelkét” szavak miatt lázad fel (ezért ezeket a szavakat az eredeti szövegtől eltérően dőlt betűkkel szokták szedetni). Ha női hiúságának a megsértése benne

42