Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Varga Mihály: Egy délután Borsos Miklósnál
VARGA MIHÁLY Egy délután Borsos Miklósnál Tihanyi házából a fák koronája felett álmosan úszó felhők árnyékában rálátni a csendes vízre. „Negyvenkettőben még kukoricás volt ez a telek” — meséli, és vizet húz az udvar közepén álló kútból. „Igyátok csak, micsoda víz ez!” És: „Érzitek, milyen jó hideg?” Látjuk, párás lesz tőle a kancsó és a pohár. A verandán poharakat rak az asztalra, tölt a jéghideg vízből, s láthatóan élvezi a csodálkozásunkat, hogy „tényleg, milyen hideg!”. „— Fűszál, fa, kert, friss víz, ez az látjátok! Meg ég, föld, kő, Balaton. És madár, ló. Értitek? Nyers élet, valóságos és megfogható élet: természetesség. Ez az igazi. Fütyülök a hülyék elkényeztetettségére, nyavalyaságára!” Nézzük a kertet, az ápolt-szép bokrokat, a hajlott-roggyant fákat, lugasokat, kerti padokat, a száz színben pompázó virágokat. ,,— Egyik legszebb dolog a világon: a kert — emeli fel magasra hatalmas római-fejét —, én ástam, dolgoztam benne.” Óriás jegenyék, kövek, szobrok a kert minden zugában. Cserjék, örökzöldek. Gránátalma. ,,— Nézzétek azt ott, az télen is zöld!” Lendül a karja: „Az ott tiszafa.” A Balaton vizét nézzük. Már az első percekben szóba kerül Egry József, a festő. Találó, aforisztikus mondataiban élvezetünket leljük. „Egrynek a festészet ünnepet jelentett”. Azután: „Nála az alkotás egy gondolat kiérlelődése az emberről, a világról”. Huncutul, ördögien felnevet. Legyint: „— Gondolat nem sok van az emberiségben.” Később egy bizalmasabb közlés: „Rokon vagyok Egryvel.” — És még kivel? „— Németh Lászlóval például. Vele huszonnyolc év óta már. De csak most ért meg bennem. Majd megmutatom a kész szobrot.” Egy furcsa kinézésű kutya settenkedik oda mellénk. „Ő az Athosz”. A nagyanyja még velencei volt. „Szólítsátok csak Samunak, az a magyar neve. De hangosan, mert nagyot hall!” — Gyakran jönnek látogatók? Kérdéssel felel: „— Láttátok a kapura kitett szöveget?” Idézem: „Kérjük az idegeneket, ne zavarjanak!” És mondom: láttuk az lllyés-sorokat is kőbe vésve, a kapu fölött. Próbálom felidézni, nem megy. Szekér Bandi segít. (Hiába, a tanáros pontosság!): „Nem haragom, alakom őrködik e falakon.” Ez az oroszlánra vonatkozik. Alatta áll a szöveg. Borsos ezt kérdezi: ,,— Nem láttátok a másik oroszlán alatt? Ott meg ez van: „Ülök napszám, ál-oroszlán, ebül vésett ki a gazdám.” — Ezt ki írta? „—Szedő Dénes papköltő.” — Tehát az oroszlánok és a szövegek védik a ház nyugalmát a látogatóktól? „— Sajnos, egészen nem tudják megvédeni!” * Közben elfogy a jó hideg víz. S tán mert egyikőnk tévedésből koccintársa emeli a poharat, eszébe jut: hoz jó csopaki bort. ,,— Rizling.” — Muskotályos — mondjuk . ,,— Lehet, hogy tévedésből azt hoztam. De ez is jó.” Koccintunk: tényleg jó. 28
