Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Falu Tibor: Molnár János halála (elbeszélés)
mikor Pálosékhoz jött Molnár János, és bicskával támadta meg a feleségét. A bicskát én vettem el Molnár Jánostól. Megfogtam a kezében a bicskát, és mondogattam neki, Hogy ne bántsa a feleségét, adja ide nekem a kést. Ezt sokszor elmondogattam neki, mert nem nagyon akart hajlani felém. Addig-addig viaskodtam aztán vele, hogy csak sikerült a kezéből elvenni a kést. De Molnár János akkor is kijelentette, hogy ma még mindenkinek kifolyik a piros vére. Az én tanyám van legközelebb Pálosékhoz. Méterben úgy 400 méter lehet. A többi tanya mind messzebb van tőle. Védő kérdésére tanú: Igaz, hogy én már majdnem 80 éves vagyok, Molnár János meg tán 40 volt, meg az is igaz, hogy Molnár Jánosból kettő olyan is kitelne, mint én vagyok, de nem féltem tőle. Tetszik tudni nekünk nem szabad félni. Nálunk, aki fél, azt megfogja a halál. Én sem féltem hát. A beszólított BITTMANN ISTVÁN 42 éves, kiskunmajsai születésű, cs ....................-i lakos, kovácsmester, törvényes figyelmeztetés után előadja: Értem, hogy igazat kell mondanom. Sajnos, amit elmondok mind igaz volt. Teljesen igaz. Ha én nem volnék, már rég nem élnének a vádlottak. Nekik nagyon sokszor én voltam a megmentőjük. Annyira féltek már Molnár Jánostól, hogy velem csináltattak vasakat belülre minden ajtóra, hogy a sértett ne tudja az ajtót betörni, ne tudjon bejönni. Meg sem tudom mondani, hogy hányszor kellett viaskodnom Molnár Jánossal. Nem volt annak száma sem. És olyankor nagyon kellett vele tusakodni, mert nála mindig öldöklő szerszámok voltak. Nekem is nézni kellett kezebeliket. Hol az egyik vádlott szaladt ríva, hol a másik, hogy jöjjek már. Hát mit csináltam volna? Mentem. Egyszer aztán Hepke Péter is segített, mikor a marhákat akarták elrabolni, de őtet ezért törvénybe is vitették. Ekkor azt mondtam nekik: Én többet nem megyek. Nem én. Szóljanak a rendőrnek. Én kovács vagyok, nem rendőr. Hogy még a végén engem csukjanak be, mert segítek a szerencsétleneken? Szóltam én is a rendőröknek. Három is járt arra járőrözni, mindnek elmondtam, hogy nem lesz ennek jó vége. Csak a vállukat vonogatták. A főtörzs még annyit is mondott, hogy családi ügy. Hát nekem nem volt családi ügy? De ezt nem mertem nekik megmondani. 63 pünkösdjén 3 bicskát vettem el sértettől, meg egy zacskó erős paprikát. Én vasvillát fogtam rá. Mikor egy kicsit elbambult, elkaptam a karját, összekötöztem, mint egy birkát, kezét a lábához. Feldobtuk a kocsira, bevittük a rendőrségre. A rendőr csak azt kérdezte: Hogy merték így összekötözni? Oldják fel rögtön! 1964. november 19-én hajnali 2 óra körül P. nevű rendőr zörgetett fel. Azt mondja, menjek vele Pálosék tanyájára, én leszek a hatósági tanú. Kérdeztem tőle, mi történt. P. rendőr csak annyit mondott: Fele halott, fele a kórházban, fele meg az orvosnál. A sértett ott feküdt a tanya udvarban a kútnál. P. rendőr rákiáltott: Kelljen csak fel Molnár János! Sértett nem kelt fel. Ebből P. rendőr megállapította, hogy halott. Én éjszaka nem hallottam semmi gyanúsat. Igaz, hogy nagy vihar is volt, borzasztóan fújt a szél, meg messze is van a tanyám Páloséktól. Ügy ész kérdésére: K ........................-ról majdnem az összes rendőr szokott arra járni mint járőr. Szóltam én nekik többször, mert hozzám mindig be szoktak jönni. Mindnek szóltam én, kérem. Tudom, hogy itten jobban tudják, mint én, mert nekem csak öt elemim van, de ha már ide hívattak csak megmondom én is, hogy én szerintem Molnár János lenne itt a vádlott. Ezek a szerencsétlenek meg a sértettek. Nem tudom, hogy van ez, de itt meg mindig fordítva mondják. Az arra valósiak is így tartják ezt, mint én. Úgy vélekszik mindenki, hogy nem most kellett volna ezt csinálni, hanem mindjárt az elején. Akkor nyugodt életük lett volna. Ügyész: ..........Még csak egyet Tisztelt Megyei Bíróság. A tárgyaláson kihallgatott Dr. S. Aurél igazságügyi orvosszakértőt a bíróság felhívta, hogy mutassa be, hogy a bűnjelként lefoglalt vendégoldallal hogyan ütött Molnárné. Dr. S. Aurél 186 cm magas, 84 kilós, kisportolt, erős ember. De félkézzel nem bírta a dorongot felemelni. Kettővel is nehezen. Molnár Jánosné 151 centiméter magas. Csont-bőr asszony. 41 kilós. Ezzel a doronggal ő ütött. Husszonnégyszer ütött. Ütéseitől nyílt meg Molnár János koponyája. Pedig akkor már meg is volt szúrva. Három helyen volt megszúrva. Mi adott ennek az asszonynak erőt? Mi adott neki ekkora halálos erőt? ....” 18
