Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Falu Tibor: Molnár János halála (elbeszélés)
a bárányka és a nyúl” a címe. Ennek a tartalmára már nem emlékszem, mert régen olvastam. Újságot nem járattunk, de rádiónk volt, legjobban a zenét hallgattam. Moziba csak ritkán jártam, mert csak a faluban volt mozi. Mióta egyedül vagyunk anyám és nagyanyámmal, azóta jobban tanulok, félévkor a bizonyítványom már közepes volt. Bondoréknál nem mondtuk meg, hogy apám ott maradt a földön a kútnál. Kiss János néninél sem mondtuk meg. Az én tanítóm is sokszor szólt ab.............-i körzeti rendőrnek. Kétszer én is hallottam. Nem tudom, miért nem intézkedett. Én azt gondolom, hogy ha ezt nem csináltuk volna, akkor apám legyilkolt volna bennünket. Apámat nem sajnálom, hogy nem él, mert nagyon rossz volt hozzánk. Anyámat, meg nagyanyámat sajnálnám, hogyha meghalnának, mert azok jók voltak hozzám. Az iskolában a többi gyerek nem kérdezte, hogy mit csináltunk apámmal, csak a tanító néni kérdezte, hogy mi történt. Annak elmondtam mindent. Ha felnövök, majd földműves akarok lenni. Nem akarok olyan ember lenni, mint az apám volt. A beszólított DR. T... JÓZSEF 40 éves, sarmasári születésű, k........................-i lakos, körzeti orvos, érdektelen tanú, törv. figy. után előadja: Sem a vádlottakat, sem a sértettet nem ismertem. A vádlottakat akkor láttam csak, amikor a rendelőmben felkerestek, 1964. november 18-án. Ezen a napon éjfél tájban jelentek meg nálam szekérrel Molnár Jánosné és Pálos Károlyné. Molnár Jánosnét úgy vezették be a rendelőmbe, és közben láttam, hogy a baloldali részen a ruházata teljesen véres volt, a vér már részben megalvadt, de észleltem friss vérszivárgást is a bal felkarról. Molnár Jánosné sápadt, kivérzett állapotban volt, pulzusa alig vert, úgyhogy azonnal szivszereket adtam neki, és ennek következtében 20—25 perc múlva jobban lett. Azonnal értesítettem a mentőket, és Molnárnét addig ott tartottam, amíg a mentők meg nem érkeztek. Mikor óvatosan lehúztuk Molnárné karjáról a ruhát, akkor láttam, hogy a bal felkar felső oldalán szúrt seb van, és kb. jó tenyérnyi területen alávérzés észlelhető. Vénás vérzésnek látszott, és az volt a gyanúm, hogy a szúrás a fő vénatörzset érintette, esetleg elvágta. Ezért szorító kötést alkalmaztam, és nyugalmi állapotba helyeztem a beteget. Sápadt arca kivérzett állapotra mutatott, de egyébként ruházata is teljesen összeragadt a vértől, a vér lefolyt a lábszáron, még a zoknijában is találtam alvadt vércsomókat. A szív állapota volt aggasztó, ez az állapot közvetlen életveszedelmet jelentett, és attól tartottam, hogy ha a sokk még- inkább kifejlődik, a sokkos állapotból a kórházban sem tudják már kihozni. Elsősorban tehát szívszereket kellett alkalmazni, azért, hogy a beteg kórházba szállítható legyen. Az egyéb kisebb sérüléseit természetesen ekkor nem is figyeltem meg, azon igyekeztem, hogy mielőbb jobban legyen, és a szívet hozzam rendbe. Molnár Jánosné eszméleténél volt, beszélni lehetett vele, de természetesen állapota miatt én őt nem beszéltettem. Amikor kérdéseket tettem fel, akkor mindig Pálosné válaszolt. Átadott nekem Pálosné egy szúróeszközt, amelyet én másnap beszolgáltattam a rendőrségre. Megkérdeztem azután tőle, hogy mi történt Molnár Jánossal. Mire Pálosné azt mondta, hogy az ott maradt az udvaron, csak a fejére húzta a kabátot. Erre én azt mondtam neki, hogy valószínűleg meghalt az az ember, és erre értesítettem a rendőrséget. Pálos Károlynét is megvizsgáltam, nála baloldalt a bordaív magasságában szúrt sebet találtam, és a bal kezén csontig hatoló vágott sebeket. Minden ujja szét volt vágva. Védő kérdésére tanú: A nekem átadott és bűnjelként lefoglalt szúróeszköz az emberi élet kioltására alkalmas. Sokkal jobban, mint egy kés. Amikor Molnárnét megvizsgáltam, rögtön felállítottam magamnak egy terápiás tervet, és arra gondoltam, hogy ha a mentő idejében nem érkezik meg, és esetleg a szív megáll, akkor a bal kamrába fél ampulla Tonogént fecskendezek. Ez igen ritkán alkalmazható eljárás, amikor még nincs szükség rá, akkor életveszélyes, amikor azonban a szív megáll, abban a pillanatban befecskendezett ilyen injekció a szívet megindíthatja. Gyakorlatban ilyet még nem láttam, az irodalomban ismerek 7—8 esetet, amikor ilyen Tonogén-befecs- kendezéssel a megállt szívet sikerült megindítani. Molnárné, ha nem került volna idejében orvosi kezelés alá, akkor a sokk súlyosbodása folytán meghalt volna. A beszólított ÖZV. KISS JÁNOSNÉ, SUTKA M Á RIA 79 éves kiskunmajsai születésű, cs .......-i lakos, földműves, érdektelen tanú, törvényes figyelmeztetés után előadja: Megértettem a hamis tanúzásra való figyelmeztetést. A színtiszta igazat fogom elmondani. A vádlottakat ismerem, én is a cs ......................-i tanyákon lakom. Pálosné tanyájáról egy dűlőút választ el bennünket. Tudomásom van arról, hogy Molnár János többször eljárt Pálosék tanyájához, mindig részegen jött bicskákkal felszerelve. Nagyon féltek tőle. Ezeket onnan tudom, hogy sokszor megkértek engem, hogy aludjak náluk, mert nagyon féltek. Ezek a tapasztalásaim ilyenkorról valók. 1963. évben pünkösd vasárnapján is ott voltam, 2 Forrás 17
