Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Goór Imre: Versek
GOÓR IMRE ^ Csillaga, napja, földje, se más eféle kincse ^ nem volt; határolt tere volt csak. Z Kemény koporsó fala zárta ^ a kővirágot — ^2 csákány töri fel, j rézoxid, kénsárga, májszín ^ türemlései nyiladoznak, J75 rücskei, gyöngyei fénybe fogóznak — U űrhéj-halál-támasztott ragyogásba. Idegen erő támad, vízjárt magmaház kifehérül, gyöngyei, rücskei megfakulnak, türemlései visszafogatnak, nincs ma se csillaga, napja; de a tere határtalan — a tere már határtalan. * < > N 0 >o to z LU >ü LU Lábkarók, csupacsont bokák kopognak télben, fagyban, tompa kéttornyok döngenek homloki-, nyúlt agyakban. Kemény veretű oszlopok, lábak göcsei, fűzeteg csigolyagyöngyök oszlopát tartják a mészváz-oszlopot, egyensúlyozva öntudatlan fénytelen folyosókon át, kételytermő termeken át. * Q LU LO s|jj ü cc :0 X Sikongó hördülésed, jajgatásod megáll a nagy időben, megkövül, de a vásott szelek megőrlik embertelenül .. . Sóhajként lebeg, már sóhaj sem, csupán mint dal, feszül, aztán feloldja az idő . . . csak hörgésed, sikongó jajgatásod ... 8
