Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - Goór Imre: Öt vers

MEGISMERTEM AZ EMBERT

Megismertem az embert, aki megküzdött a társadalom csudáiért,

s letépte a természet kékszínű virágait.

Nap járta be a forrást, vetődést, rétegvizet,

a szerkezeteket.

Lábánál, amit elnyert, lim-lom, virág, csuda;

s akkor elindult

világot építni ezekből magának

magaalkotta törvény

s rend szerint.

A HÁLYOG

Fémcsipeszcsengés, kés, szikesurranás megvillannak

a fájdalom szürke fénykötegei, a bosszúlások narancs, viola rángásai,

tiszteletesek és tisztelettelenek

hópihefehér, vagy üreges nyilai, revizorok, mérnökök, festők

krómsárga, s kobaltkék vázai,

kibomlanak férfiak, fiák, fiúk

acél-, karmin-, kadmium husángjai nyurgák, szikkadtak, aszottak

bíbor-, okker-, és barna karói;