Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - Goór Imre: Öt vers

fenti, közepi s lenti társak

sokszínű, smaragd s ibolya oszlopai, lóhátvitézmód-járók, és halvány dolgosok seszínú'ek és feketék, lebukott ÉLŐK, s felnemtámadók,

vörösen izzók, s penész színűek;

magasra rántott gerelyként, kilencven fokos szögben, kiállnak a szivárványhártyából, akár a tudatból a kés, szikesurranás, fémcsipeszcsengés.

ALKALMAS IDŐ

Dehogy feledtelek én megesett Borika,

aki előtt jegenyék gúnyos feje billeg,

hisztériás Sára, kinek arca lassuló filmként változó, amíg az „eredetiben” megáll

s te Névtelen, akit a kántor megejtvén, lányául fogadott fiainak,

büszke Székely Kató, kinek örmény, zsidó, szász, magyar, román sohase kellett— érted tanultam székelyül szólni és élni;

Anna, kirűl az Alexandru Gellért KÖLTŐ sem ír mást, mint én írnék;

Jóságos Barátnőm, aki a síléc mestere voltál — ma vak vagy — szerettelek;