Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - JEGYZETEK - Lázár István: A túlságosan borúlátó jövőkutatókról
szinte egyik évről a másikra teljesen leküzdötték, elsősorban azzal, hogy széntüzelésről olajtüzelésre tértek át. Igaz, Los Angelesben a benzinüzemű gépkocsiknak van nagyobb szerepe a levegő romlásában. Ez ellen is lehet azonban tenni, különösen ha az autógyárosok érdekeit a lakosság érdekei mögé helyezik. b) Ami a klímaváltozásokat illeti, ez a futurológia egyik kedvenc, de igen kényes témája. Sokan valóban feltételezik, hogy a Föld éghajlatában e században észlelt némi enyhülést, ami ha fokozódna, a sarki jégtakaró elolvasztásával és más változások előidézésével nehezen kiszámítható következményekre vezetne, a légkör növekvő széndioxid-tartalma okozza. Újabban viszont a műszerek a légkör bizonyos lehűlését regisztrálják — egyes kutatók már-már új jégkorszak közeledtét emlegetik —, miközben a széndioxid-koncentráció tovább nő. Okokról és okozatokról nő, burjánzik a vita, az igazság azonban az, hogy megbízható következtetésekre egyelőre nincsen elegendő adatunk. Az azonban jóval több, mint valószínű, hogy belátható időn belül sem fagy-, sem hőhaláltól tartanunk nem kell: az elképzelhető változások az ember alapvető életfeltételeit nem dúlják fel. 4. „Tanácstalanul állnak a tervezők azzal a ténnyel szemben, hogy az Indus és a Ganges öntözőrendszere nagyobb területet tett terméketlenné az elszikesedés következtében, mint amennyi termőföldet nyertek vele.” Szívesen meginterjúvolnám én azokat a tervezőket, hogy valóban olyan tanácstalanok-e. Vagy talán hamisan hivatkozik rájuk a futurológus? Tegyünk egy kis történelmi kitérőt. A sokféle „deheroizálás” közepette, ami mostanában folyik, a gazdaságtörténészek azt is kérdésesnek tartják, hogy valóban olyan erősek lettek volna azok a hajdani lovasnomád népek, a „barbárok”, hogy annyi virágzó (öntözéses) mezőgazdaságú területet tehettek tönkre. S a velük szemben vesztes ellenfeleket vizsgálva úgy látják, hogy az ősi öntöző-kultúrájukról híres városok, államok, városállamok nem azért pusztultak el, mert nagyszerű öntözőműveket a támadó nomádok tönkretették, hanem éppen az öntözés hanyatlása gyöngítette meg annyira e társadalmakat, hogy nem állhatták ellent a lovas pásztornépeknek. Mindennek az oka pedig: az elszikesedés. Amit nem maga az öntözés, hanem csak annak rossz módszere — elsősorban a túlöntözés — okozott. így volt ez régen, és igaz, ugyanez megtörténhet ma is. Amint az elég köztudott: ma Magyarországon az öntözött terület további növelése már elsősorban azon múlik, hogy mezőgazdasági üzemeink rendelkeznek-e elég eszközzel és szakképzett munkaerővel. Ha azonban még nálunk is gond a szakszerű, az agrotechnikai előírásokhoz szigorúan ragaszkodó módon végzett öntözés, ha még nálunk is felmerülhet az elszikesedés veszélye, sót vannak nemrég elszikesedett területeink, holott ennek elkerülése csak szaktudás és lelkiismeretes munka kérdése, Indiában nyilván még rosszabb a helyzet. De ettől az öntözés még nem lesz az emberiséget fenyegető veszedelem ... ez a fürdővízzel kiöntött csecsemő tipikus esete voln . . . Tisztelem a futurológusokat, ha valódi bajokra figyelmeztetnek. S azt is megértem, ha azért, hogy meghallgassák őket, harsányan kiáltanak; ha eltúlozzák némileg a károkat, amelyeket megelőzni vagy helyrehozni kívánnak. De azt hiszem, sokan közülük pusztán szenzációhajhászva tódítják a veszélyt. S ezzel többszörösen ártanak a jövendőkutatás fontos ügyének. Ártanak először azzal, hogy aláássák annak hitelét, kétségessé teszik tudományos megalapozottságát. S ártanak másodszor azzal is, hogy az olyan figyelmeztetés, ami a veszélyt mértéken felül eltúlozza, már nem mozgósít, hanem leszerel, apatikusá tesz. Hiszen, ha az óceánok 1980-ra valóban kipusztulnának, akkor nem volna mit tenni, mint várni azt a nem sokkal később bekövetkező napot, amikor kipusztul az emberiség is. Szerencsére a megalapozott, a tudományos jövőkutatás — bár nem kevés égető feladatra figyelmezteti az emberiséget — reális lehetőségét látja életünk megérzésének, sőt ennél sokkal többnek is. LÁZÁR ISTVÁN 80
