Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - HORIZONT - Pomogáts Béla: Magyar költők nyugaton
uram, termékenyíts temérdek türelmeddé! mint tenger esztendőt szakáladdá eresztesz növessz minket összeférhetőknek, ha már gyökerünk hegyeknek aljába vetetted és éltető nedveink égetőek — ha láthatárunk nyelveden forgatod; az erdők lőporszaga .. . pedig a régi Erdély történelmi atmoszféráját öltözteti a „psze- udo-szintaxissal” fogalmazó modern vers formáiba: „erdők lőporszaga dülöng a levegőn: erdély | átok éStikkadt rikoltás, fakérgek omló | durranás: erdély: csörtető hevíti | talpát| kibomlott vackaid gyomránSmadarak | tora csapja a riadalmat magosba.” Befejezésül csak ennyit mondanék: az Új égtájak rokonszenves, figyelmünkre méltó költőegyéniségekről hozott hírt. Közöttük néhány eredetibb tehetségről is; hadd írjam ide még egyszer az ő nevüket: Bakucz Józsefre, Horváth Elemérre, Készéi Istvánra, Papp Tiborra, Siklós Istvánra és Vitéz Györgyre gondolok. E hat költőnek helye van az egyetemes magyar költészetben is. Külföldön élő magyar költők ők, akikre azonban az egész magyar irodalomnak számítania kell, és — úgy hiszem — számítania lehet. POMOGÁTS BÉLA 59
