Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám - HORIZONT - Pomogáts Béla: Magyar költők nyugaton

után — az etika kérdéseire: szembe kell nézniük azokkal a problémákkal, melyeket a nyugati világ, a nyugati társadalom kínál a kor gondolkodó embereinek; s szembe kell nézni a szülőhazával, azzal, hogy mit jelent ez a szülőhaza az idegenben élő magyar költő számára. Általában ezekre a kérdésekre is rokonszenves, progresszív válasz érkezik. Makkai Ádám a nyugati világ egyik legnagyobb dilemmájában: a vietnámi háború ügyében foglal állást Még béke van című versével. Ez a progresszív szellemű, a nonkonformista amerikai értelmiség ideológiáját tükröző költemény határozottan a háborús vérengzés ellen szavaz; egyszersmind kritikát gyakorol a jóléti társadalmak politikai közönyén. Sulyok Vince Eszelős idők című verse pedig a fasizmus és az antiszemitizmus ellen tiltakozik.

A szülőhazával kialakított viszonyt Nyéki Lajos Egy lllyés-kötet hátlapjára című verse szemlélteti a legszebben:

Hogy Rácegresen villany ég, citera helyett rádió hangjaira mulat a nép, s a dalba a kipufogócsövek robaja is belép;

hogy krémest sütnek Horgason,

Tartuffe-öt, szidják Cereden, hogy nyugdíjas parasztokon pihenhet Segesden a szem, hogy Ercsiben . . .

Nem folytatom, örülök annak, ami jó.

S azt akarnám, hogy ne legyen otthon, csak dicsérni való . . .

Becsületes állásfoglalás ez, az „emigrációs magyarság” legjobb rétegeinek szemléletét foglalja szavakba.

Mindeddig a versek filozófiájáról, a költők világnézetéről és bölcseleti dilemmáiról, a Nyugaton élő magyar irodalom fiatalabb nemzedékének önkereséséről szóltunk, s nem érintettük az antológiába foglalt versek poétikai — irodalomtörténeti kérdésest. Néhány szót ez is megérdemel. A nyugati magyar költészet —- érzésem szerint — némiképp más úton jár, mint a hazai. A magyar líra fiatalabb nemzedékei idehaza József Attilát, Illyést, Weöres Sándort, Pilinszkyt, Nagy Lászlót követik. József Attila vonzása odakint is számottevő, — Határ Győző bevezetője is foglalkozik vele. Mellette azonban elsősorban Weöres és Pilinszky hat, sőt Kosztolányi is, akinek hazai vonzása meglehetősen csekély a fiatalok között. De még inkább hatnak a viiáglíra nagy nyugati mesterei: Eliot, Pound, Dylan Thomas, Ted Hughes, Cummings, Char, Reverdy és az amerikai beat-köitészet képviselői: Corso, Ferlinghetti, Ginsberg. Természetes helyzetnek kell mindezt mondanunk, s bizonyára szerencsésnek is. Hiszen a Nyugaton élő magyar költők olyan eljárásokkal, struktúrákkal és eszközökkel gazdagíthatják költészetünket, amelyek bővítik, növelik nyelvünk hajlékonyságát, kifejező erejét. Hadd hivatkozzam most csupán egyikükre: Papp Tiborra, aki Párizsban élve, szeres kapcsolatot tartva a legújabb francia líra irányzataival máris eredményeket Kőzett. Egyik szép versében — Derékig az ismeretlenségben — így fejezi ki a gyászt, a hiány gyötrelmeit:

térfogatod hiányából nem gyógyui ki már a levegő visszatartja másod-léted súlytalan alakját nélküled a háborgatás kapujánál álldogálsz és tárgytalan

lélegzetem érinti a máscdszcr-vaíct akár az értelemráncait rengeteg szerelem-hulladék de üres héj a párnahaj vászon-idő domborodik kitöltetlen alakod köré.

A hiány érzékletes megjelenítése, egy „negatív” kategória „anyagszerű” megfogalmazása ad ennek a szép versnek evokatív erőt.

Az újítás mellett azután a hagyomány is jelentkezik. Nemcsak Kosztolányi és József Attila — már említett — hagyományai, hanem régebbiek, archaikusabbak is. Elsősorban nem is Máté Imre sámánisztikus romantikájára, — nézetem szerint — elkésett poétikai archaizmusára gondolok (hiszen Sinka István és Gulyás Pál mindezt korábban és jobban megoldotta!), hanem Siklós Istvánnak a „régi magyarság” erőteljes hangját és a modern vers intellektuális dallamát egyesítő sikeres kísérleteire. Az uram, termékenyíts... kezdetű vers például Szenczi Molnár Albert zsoltárainak hangját oltja a modern költészetbe:

58