Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - HORIZONT - Benkő Ákos: A jugoszláviai magyar próza „új hulláma”
BENKŐ ÁKOS Horizont A jugoszláviai magyar próza „új hulláma" A felszabadulást követő években a jugoszláviai magyar irodalmat is a teljesen leszűkítve értelmezett szocialista realizmus egyeduralma jellemezte. Az irodalom központi irányítása, a közvetlenül politikai célokat szolgáló művek sürgetése, a megszépített és sematikusan leegyszerűsített valóságábrázolás megkövetelése nem kedvezett a fiatal tehetségek kibontakozásának. Az ötvenes évek a vajdasági magyar irodalom számára is megteremtették a fejlődés lehetőségét, ám a kibontakozás csak nagyon lassan, bizonytalanul indult meg. A megtorpanások, az útvesztők, a félmegoldások meglehetősen terméketlen időszaka ez az évtized. Pedig a korábban hallgató írók újra megszólaltak, fiatal tehetségekben sem volt hiány, de az újat keresők kísérletezései, tétova lépései inkább csak jelezték a modern jugoszláviai magyar irodalom megteremtésének igényét, az ügyet sikerre vinni azonban a komoly visszahúzó erők miatt nem tudták. Jelentős művek születtek a „nagy várakozások” és lehetőségek évtizedében, de a vajdasági magyar irodalom egészsében messze elmaradt az általános jugoszláv fejlődéstől, korszerűsödése tovább váratott magára. A döntő fordulatot a jugoszláviai magyarság szellemi életében s ezen belül irodalmában is a hatvanas évek hozták meg. Az újvidéki egyetem Magyar Tanszéke, a Hungarológiai Intézet, a FÓRUM könyv- és lapkiadó, az újvidéki rádió M-stúdiója, az irodalmi díjak — ezek közül legjelentősebb az 1959-ben alapított HÍD-díj — és pályázatok közvetve vagy közvetlenül komoly befolyást gyakoroltak az egészséges irányú irodalmi fejlődésre. Az ötvenes években indult írók mellé felnőtt egy tehetségekben meglepően gazdag új nemzedék, amelynek tagjai — más-más módon keresve az újat — a Vajdaságban eddig soha nem látott hullámzásba hozták a pangó irodalmi életet. Az „új hullám” írói végleg szakítottak a „bezárkózással“, befogadták a korábban tabuként kezelt modern világirodalom „üzeneteit”, s elődeiknél jóval messzebbre tekintve, végre művekkel tették le a garast a korszerű irodalmi törekvések mellett. Az Ifjúság c. hetilap Symposion című melléklete körül csoportosuló fiatalok is a hatvanas évek elején robbantak be — ezúttal a szó szoros értelmében! — az irodalmi életbe. Kezdetben nem volt határozott programjuk, de a vélt vagy valódi maradiságot „dühöngő ifjak” módjára nagykalapáccsal támadták, az eszközökben alig válogatva s olykor a velük rokonszenvező „utitársaknak” is a fejére koppintva. Szélsőséges — sokféle izmusból táplálkozó avantgardista törekvéseik éles ellenállásba ütköztek, ám viszonylag rövid idő alatt nemcsak jogaikat harcolták ki, hanem a vajdasági magyar irodalom második irodalmi-művészeti folyóiratát, az Új Symposiont is megalapították. A symposionisták könnyű és gyors győzelmüket részben személyes bátorságuknak köszönhetik, részben pedig annak, hogy ellenfeleik nem merték elvállalni az elvi vitát, erejükből csupán szitkozódásra és olcsó gúnyolódásra futotta. Persze az sem lebecsülendő tényező, hogy a symposionisták tekintélyes pártfogóra leltek Sinkó Ervin személyében, aki éppen ezekben az években nagyon jelentős szerepet játszott a jugoszláviai magyarság szellemi életében. Az ő írásai képezik az alapját a Symposion-mozgaiom esztétikai-etikai központú irodalomszemléletének is, amelynek „körvonalazására” 1963-ban tett kísérletet a sinkói életmű egyik legjobb ismerője, Bosnyák István. A hatvanas évek élénk vitáinak és kísérletezéseinek eredményeképpen nem csupán az irodalmi élet színképe változott meg, hanem végre a hármas kötődöttségű (magyar— jugoszláv—világirodalom) modern jugoszláviai magyar irodalom is megszületett. Az „új hullám” — amely korántsem tekinthető homogén írói csoportosulásnak — diadalra vitte a korszerű irodalmi törekvéseket s ma már csaknem minden műfajban olyan eredményekkel büszkélkedhet, amelyekre az országhatárokon túl is felfigyeltek. A következőkben a hatvanas évek megújuló, egyre jobban intellektualizálódó prózairodalmáról adunk rövid áttekintést. Részletesebben csak a szoros értelemben vett szépprózai művekkel fog44
