Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Kmeckó Mihály: Két vers - Keszeli Ferenc: Két vers
KMECZKÓ MIHÁLY CSALLÓKÖZI ALKONY ACÉLKÉK GYÚRÓTÁBLA AZ ÉG FRISSEN TÖRT tojás sárgájaként folyik le róla bánatosan a nap szobafestő a táj dús SZOMORÚ FŰZ-ECSETTEL SZÉTKENI AZ ÉG ALJÁN BENNÜNK AZ ŐSZI TÁJ ELFORDULTUNK EGYMÁSTÓL MINT AZ ÉGITESTEK szótlanul lepattan rólad kezem öt sugara emléked lombja hullni készül ökörnyál didereg mosolyodon kristályként koccannak egymáshoz a sejtek míg a fogalmak csontváztáncában GYÖNYÖRKÖDÜNK ZÚMARÁVÁ DERMEDSZ PÓRUSAIMBAN KESZELI FERENC háromszor nemtudom! mit tennél akkor ha tudnád hogy lehetnék s nem vagyok — meg tudnál-e halni ha tudnád hogy leszek — tudnál-e élni ha tudnád hogy meghalok? szomorúság palánra feszített kiskecskebőr hét szögből álló göncöl-vetület holdfényes végtelen parlag színekkel gurgulázó végtelen parlag hétszögű parlagon füsttel rajzolt partok 22
