Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Benkő Ákos: Szirmai Károly - Szirmai Károly: Két novella
napsütés. Néhányuk ugyanis még mindig reménykedett, hogy amilyen váratlanul tört rájuk a hosszan tartó elsötétedés, ugyanolyan váratlanul érhet véget, helyet adva a világ legnagyobb áldásának, az aranysugárontó, éltető napnak. Amikor azonban a feszült várakozásban az óramutató áthaladt a tizenkettőn, majd lekanyarodott a délutánba, utána pedig az alkonyatba, maradék reménykedésük is elhagyta őket. S bár előző este óta nem ettek, az étel most senkinek sem volt fontos, egyre az járt eszükben, hogy fognak élni a rájuk szakadt örök éjszakában. S mintha gyötrelmes tépelődéseikre válaszolna, valaki hirtelen elkiáltotta magát: — Ezt nem lehet kibírni, ebbe bele kell őrülni, bele kell bolondulni! — Gyújtsátok föl! — sodródott tova a kiáltozás. — Gyújtsátok föl! — ragadta magával áradatként a hullámzó tömegeket. — Gyerünk az autókhoz! — Gyerünk a benzinkutakhoz, benzinállomásokhoz! — A gázcsapokhoz! — Ki kell ereszteni a benzint az utcára! — Föl kell gyújtani, hogy minden lángba boruljon! — Hogy nappali világosság árasszon el mindent! — Hogy megszűnjék az átkozott sötétség! — Hogy ne legyen többé éjszaka! — Gyerünk! — Induljunk! — Rajta, fogjatok hozzá! — A csapokat kinyitottuk! A benzin szökőkútként lövellt föl mindenfelé, s hamarosan elárasztotta a kutak környékét. — Fölgyújtani! — kiáltotta valaki. — Fölgyújtani! — sodródott tova a kiáltozás. Amire tompa, kékes világításé robbanás csapódott szét, elkapva több őrjöngve rohangáló, majd összeeső tűzembert, aki nem tudott idejében elugrani. A tovahömpölygő tűztől nemsokára lángban álltak az utcák, égni kezdtek a házkapuk, ablakok, kirakatok — a tűz behatolt a szobákba, helyiségekbe —, belekapott a bútorokba, berendezésekbe, a toronyházak ablakai lángoló négyszögekként világítottak a magasból az éjszakába. Az őrjöngve sodródó tömegnek azonban ez sem volt elég. — Nappali világosságot! — kiáltotta követelőén. — Nyissátok ki a gázcsapokat, és gyújtsátok meg! Amire többfelől hatalmas lángnyelvek csaptak föl, s az új tűzfészkekből elkezdett a lángláva szétfolyni, szerteáradni, úgyhogy a város egyetlen roppant tűzkatlanná változott, melyből magasba nyúló, messzire világító, óriás fáklyaként égtek a toronyházak, diadalmaskodva az emberre szakadt sötétségen. (1964) 21
