Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Bata Imre: Veres Péter †
Lábán a csizma, mellén a nyakkendő nélkül virító fehér ing, nyakán a begombolt ingnyak nemcsak külsőség, de a magatartás szimbóluma is. Elevenen akarta és tudta magában tartani a parasztot, a természeti embert, s őt szembesítette állandóan a civi- ^ lizáció körén tenyésző műveltséggel, kultúrával. Vigyázta, féltette, becsülte eredetét, magatartása előkelő distanciát hordozott a civilizációs műveltséggel szemben, de sose becsülte túl, nem misztifikálta eredetét, ahogy mindig volt benne alázat a műveltséggel szemben. A nagy és bölcs személyiség ökonómiája volt ez. Veres Péter tudta, hogy mivel jár a hirtelen és hebehurgya életformaváltás. Vállalta a legtöbbet. A kultúra---------hatásának nemcsak a személyiség képességeit kell kitenni, az egész emberi egyémsé" get is. Az ember szellemi fejlődése mindig evolúciós, a fokozatosságot hagyni kell érvényesülni, s ami egyszer értékessé bontakozott a paraszti életforma szellemiségén belül, azt nem szabad megtagadni egy más szellemi hatás jegyében. Neki a szellemi felemelkedés nem lett alibi, mert nem volt felemelkedés. Kitágulás, gazdagodás, mert emelkedett volt a paraszti Veres Péter is. így aztán nem tudta kikezdeni személyisége homogén mivoltát a civilizáció annyi rossz hatása; értékalkotó személyisége kiváló katalizátornak bizonyult. A paraszti életforma, kultúra és gondolkodás orális természetű, s leginkább személyes tapasztalati alapokon nyugszik. Az írás ebben a közegben rituális, titokzatos és elkülönült. Ahogy a tapasztalathoz képest az elvonatkoztatás is alárendelt szerepet játszik. Amire emlékezni kell, azt nem fel-, hanem megjegyzi ebben a körben az ember. Veres Péter is a megjegyzésre van beállítva. Tapasztalataiból gyűjti ismereteinek jelentősebb részét, s ezek a tapasztalatok mindig konkrétak és gyakorlatiak, s leginkább az együttműködés és munka során szerzettek. Veres Péternek ezért a szocietás soha nem absztraktum, mindig egy bizonyos közösségnek egy bizonyos helyzetben adott működése. Veres Péter sose doktrinér, véletlenül se téved dogmák szikkadt körébe. Gondolkodásmódja, fogalmi világa dialektikus és organikus, tehát rendkívüli módon életszerű, eleven és természetesen bonyolult. Veres Péter szemlélete dinamikus, és mindig — végig! —fiatalosan friss. Két kultúra robban egymásba az ő agyvelejében. Az orális paraszti kultúra és az írásos műveltség. De hatalmasnak és kimunkálnak kell az előbbinek lennie, hogy amannak ostromát necsak kibírja, de bizonyos ellenállást is kifejtsen! A paraszti műveltség az, mely oly hevesen szívja magába az írásos kultúrát, mint a szivacs, de annak szerkezete alakot is biztosít Veres Péter írásokból szerzett műveltségének. Ilyenképpen ő nemcsak megszerzi, nemcsak feldolgozza ismereteit, egy bonyolult rendszeren meg is méri, ki is próbálja. Ez Veres Péter gondolkodói eredetisége. Ez gondolati gazdagságának magyarázata is. Kialakul egy saját világkép, mely mind a gondolkodót, mind az epikust jellemzi, s a személyiséget kora fellépésétől kezdve nemes és igaz patriarchai szerepre predes- tinálja. Ezért lesz majd mindenkinek Péter bácsija. Amit mértéktartásnak, bölcsességnek nevezhetünk, s az egész személyiséget áthatja, tehát magatartásként mutatkozik, valójában igen ritka az emberek világában. Részben tündökölhetnek sokan, egészben igazán kevesen emelkednek a legmagasabbra. Veres Péter személyiségének olyan kifejező és teljes alakja van, annyira zárt és kimunkált ez az egyéniség, hogy szinte megszólalnia se kell, máris tiszteletet és törvényt tesz jelenléte. Az íróra korunk nem-író reprezentánsai gyakran legyintenek, csetlése-botlása indulatot vagy jóindulatú mosolyt vált ki, Veres Péter személyiségének méltósága mindenkire lenyűgöző hatással volt, aki ismerhette, láthatta közelről. A magyar kultúra annyi nagysága közt utóbb csak Kodály — a nemzedéknyivel idősebb! — volt hozzá hasonló, kettejükhöz képest mindenki esendő. Veres Péter morális nagysága, mondanánk, ha ilyen egyszerű volna a kérdés. Ám» 4
