Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - HORIZONT - Benkő Ákos: Vajdasági krónika

hogy a bentlakók — akik éppen a nyugodt, zavartalan munkafeltételek érdekében választották a kollégiumot — kénytelenek olyan késői időpontban ebédelni, mintha ők lennének a bejárók. És próbáljon csak tiltakozni ez ellen a kollégium vezetője, próbálja csak védeni intézetének belső rendjét és növendékei érdekeit, nyomban rásütik a lelketlenség, az embertelenség bélyegét. (I 165.; I 167.)

A becsei művészeti vetélkedőkről

Az idén már negyedszer rendezik meg a vajdasági magyar középiskolások művészeti vetélkedőjét. Ennek a rendkívül jelentős és minden elismerést megérdemlő kulturális seregszemlének a programja évről évre bővül: eredetileg irodalmi vetélkedőnek indult, de az elmúlt évben már a fiatal képzőművészek és muzsikusok is bekapcsolódtak, ebben az évben pedig a középiskolás színjátszók is szóhoz jutnak. Az eddigi tapasztalatok során is bebizonyosodott, hogy milyen hasznosak és eredményesek ezek a vetélkedők. Az iskolák kultúrmunkáját — a felkészüléssel, az intézeti selejtezőkkel és középdöntőkkel — szinte egész évre biztosítják, de kiválóan alkalmasak az önképzőkörök tapasztalatcseréjére is. Nemegyszer éppen ezeken a versenyeken tűnnek fel olyan fiatal tehetségek, akik korábban még nem szerepelhettek nyilvánosság előtt. A korábbi évek irodalmi vetélkedőin legeredményesebben szereplő diákok közűi jó néhánynak a nevével — Danyi Magdolna, Fekete Elvira, Sóos József, Thomka Beáta — ma már egyre gyakrabban találkozunk az ÚJ SYMPOSION hasábjain. Ez a folyóirat egyébként egyik védnöke a becsei találkozónak s évente — külön mellékletben — megjelenteti a díjazott irodalmi műveket. (I 163.; I 166.)

A becsei művészeti vetélkedő lassan hagyományossá válik. A közelmúltban újabb szép kezdeményezésről olvastunk, arról, hogy megalakítják a Vajdaság Ifjú Irodalombará- tainak Körét, amely elsődleges feladatának tekinti a könyvek népszerűsítését, de foglalkozni kíván a kiadói tevékenységgel, továbbá irodalmi rendezvények és könyvterjesztési akciók szervezésével is. A tervek szerint tagdíjat nem szednek, csupán a beiratkozáskor fizetnek minimális összeget az ifjú könyvbarátok, akik komoly előnyöket élveznek: így a könyvterjesztési akciók alkalmával kedvezményesen juthatnak hozzá a legértékesebb hazai és külföldi kiadványokhoz. (I 165.)

Az ipari tanulók

A szakmunkásképzés színvonalának emelése nagyon fontos megoldásra váró feladat, annál is inkább, mivel déli szomszédainknál az általános iskolából kikerülő fiatalok többsége ipari pályára készül.

Az eredményesebb képzés egyik legfőbb akadályát abban látja a cikkíró, hogy az iskolai tanműhelyek felszerelése sok helyen hiányos és korszerűtlen, s a legtöbb vállalatnál nem foglalkoznak szervezetten az ipari tanulókkal. Előfordul az is, hogy küldöncként foglalkoztatják őket. Gyakran csak néhány olyan műveletet tanulnak meg, amelyekkel segíteni tudják mesterüket. Az iskola által elkészített gyakorlati oktatási tervet a vállalatoknál alig-alig veszik figyelembe. De nem jobb a magániparosoknál elhelyezett ipari tanulók helyzete sem. (I 160.)

A falusi ifjúság

Az Ifjúsági Szövetség nemrég egy igen aktuális kérdéssel foglalkozott: a falusi ifjúság életkörülményeivel és érvényesülési lehetőségeivel. A Képes Ifjúság már korábban is nemegyszer rámutatott arra, hogy ,,a falusi környezet ólomsúlyként nehezedik az ifjúságra.” A városhoz közel fekvő falvak fiataljainak egy része „kétéltű”. Otthon megjátssza magát, úgy tesz, mintha teljesen magáénak vallaná a falusi életszemléletet, az iskolában és a városi szórakozóhelyeken viszont egészen másképp viselkedik. Falun szinte általánosan jellemző az a helytelen gyakorlat, hogy a fiatalok alig vesznek részt az önigazgatásban, s érvényesülési lehetőségeik is minimálisak. Társadalmi és politikai kérdésekbe nem szólhatnak bele, legtöbbször meg sem hívják őket az olyan gyűlésekre, ahol ezekről a kérdésekről esik szó. De otthon sincs „szavazati joguk”, mivel a családfő mondja ki a döntő szót minden fontos kérdésben. Ilyen körülmények között érthető, hogy a fiatalok elvágyódnak falujukból. Ezt látszanak igazolni a becsei végzős általános iskolások pályaválasztási ankét- jának adatai is, amelyek azt jelzik, hogy részben reprodukálódnak a társadalom jelenlegi rétegei, „csak a földműves családból származó fiatal kivétel: nem hajlandó földműveléssel foglalkozni.” Mert e mezőgazdasági jellegű község 407 diákja közül csak hárman szeretnének továbbtanulni mezőgazdasági középiskolában, s még ennél is kevesebben — mindössze ketten — szándékoznak tanulmányaik befejezése után földműveléssel foglalkozni. (I 160.;

I 166.)

86