Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Jászszentlászlói tizenévesek

ból táplálkozott az a folyamat, amely a templomajtó felé sodorta a fiatalokat? A klub eleven, nyitott szellemű — avantgárdnak bélyegzett — légköre és a lemerevítő tendenciák között kétségbevonhatatlan díszharmónia feszült már korábban is. S mint­hogy a fiatalok még nem sajátították el a taktikázó reálpolitika fogásait, az említett körülmény csak két szélsőséges magatartásformát érlelhet: vagy a belenyugvó lemon­dást, vagy a csakazértis, „dafke” ellenállást. S minthogy a klub tagjai nem kötődnek olyan mértékben a paraszti tradíciókhoz, mint például a tsz-ben dolgozó fiatalok, normáik amorf, gomolygó plazma-állapotban vannak, kikristályosodás nélkül, így vég­érvényesen az utóbbi attitűd-rendszer jutott hatalomra bennük. Maga a klub tehát aktivizáló, cselekvésre ösztönző közeget is jelentett számukra, függetlenül attól, hogy utólag a klubtagok túlnyomó többsége is elítéli a botránykeltést. A „Mitől függ, hogy mi történik?” játéka is a felnőtt világ elvei és gyakorlata összeütközéseinek végiggondolására sarkallta őket. Ez a világ ugyanis — az ő szemszögükből nézve — aggályoskodásaival, gáncsoskodásaival nem nyújtott számukra világos alternatívákat E megérzés részeként kell értékelnünk a feltűnni vágyást is, amely az adott status quo túlhaladásának szándékában öltött formát. Mindezek következményeként jutot­tak el a tagadásig. Egyrészt megemésztetlen, homályos információk bugyborékoltak bennük a beatmisékről, másrészt a hozzájuk legközelebb álló felnőttek sekélyes életformája, rituálévá merevedett normái szimbólumául a templomot jelölte ki szá­mukra az a világ, amely kicsinyes támadásaival naponta megalkuvásra, a mindent- elrendezettség, a mindörökre-befejezettség tudomásulvételére próbálta bírni őket. A keskenyre szabott pályán nem fért meg a fiatalok új valósága, így a konfliktusnak szükségképpen be kellett következnie. A bekövetkezésnek csak a módját determi­nálta az a körülmény, hogy a klubvezető nem volt az ifjakkal, hogy a klubot fél tíz­kor bezárták és hogy alkalmuk volt a kelleténél többet inniuk. Azt, hogy a lázadás alapvetően nem a vallás ellen irányult, még egy lényeges argu­mentum is bizonyítja. Tizenhárom évvel ezelőtt, amikor Kurucz István lett az iskola- igazgató, 44 százalékos volt a hittanra való beíratás. Azóta évről évre esik az arány, s négy évvel ezelőtt végleg meg is szűnt a hitoktatás; nem jön össze a tanulócsoport­hoz szükséges létszám. A vallás iránti érdeklődés lényegesen kisebb, mint a környék­ben, ami annál is különösebb, mert csak néhány kilométerre van innét a petőfiszállási búcsújáróhely. A bigottság hiányának egyrészt az a magyarázata, hogy korábban a nagygazdák sem voltak szorgalmas templombajárók, másrészt a régóta Jászszentlász- lón élő plébános nagyvonalú liberalizmussal hanyagolja a hitápolásra való sürgetést. Ám ebből az is következik, hogy a fiatalok könnyűszerrel eltávolodnak a szülők hagyományos erkölcsi normáitól, ugyanakkor nem mindig a kellő időben kerülnek az olyan közösség vonzásába, amely képes a régiek helyébe újabb, a mai valósághoz jobban alkalmazkodó, mozgékonyabb normákat állítani. Ezáltal a fiatalok egy része morális vákuumba kerül, amelyben nincs kapaszkodó, s könnyebb az elbillenés a szélsőséges magatartásformák felé. Visszautalnék itt a hat fiatalember viselkedésére, de a klub egyéniségformáló szerepére is. Nem említettem még a klubbal szembeni gyanakvás egy fontos mozzanatát. Itt kell róla szólnom, mint ingoványos területről, amelynek közelében manapság a leg- dúsabban tenyészik némely felnőttek — sajnos, vezetőbeosztásra való tekintet nél­kül kell használnom e kategóriát — képmutatása, álszenteskedése, sunyi irigysége. Annak az állításnak, miszerint a fiatalok félhomályban táncoltak, annyi a valóság- tartalma, hogy a mennyezeti lámpákat fali világításra szerelték át. Többen tudni vélik, hogy a lányok a fiúk ölében ültek, s ennél még több is történt . . . Középiskolás lányaikat a mamák állítólag ezért tiltották el a klub látogatásától. A tanácstitkárnő elmondja, egy ízben a takarítónő így nyilatkozott előtte: „Ha tudná, hogy miket 37

Next

/
Thumbnails
Contents